Hírnévbe merülve

Kísértés...

Átbeszélgettük az estét. Kylian elmesélte mi történt vele az elmúlt két hétben. Boldogan ecsetelte, hogy mennyit javult a bokája és hogy hogyan teljesített a meccseken. Arról is beszélt, hogy Ney megismert valakit így mostanában elég kevés időt töltenek együtt. Én pedig semmi érdekeset nem tudtam mondani, ugyanis azt nem mesélhettem el, hogy két héten keresztül csak sírtam és az ágyamban töltve a napok háromnegyed részét sajnáltattam magam, így csak csodáltam csillogó szemeit és gyönyörű mosolyát, ahogy mesélt. Kicsit rosszul esett, hogy úgy tűnt a történetei alapján, ő egyáltalán nem volt rosszul amiatt ami kettőnkkel történt.

-De persze, hiányoztál a napjaimból! – fejezte be a mondatot. -Nem volt ugyanolyan nélküled! – cirógatta meg az arcomat és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Pedig előttem is volt életed! – emlékeztettem mosolyogva, azokra az időkre amikor még fogalmunk sem volt róla, hogy a másik létezik. Eszembe jutott milyenek is voltak a napjaim, mielőtt megismertem. Borzasztó unalmasak és egyformák.

-Tudom! De miután megmutattad milyen melletted az életem, már nem akarok semmi mást csak ezt! – válaszolta, mire elpirultam. Én is ezt éreztem. Amióta Kylian megmutatta nekem milyen is az igazi szerelem, semmi másra nem vágyom csak rá és erre az érzésre.

-Mikor kell visszamenned Párizsba? – kérdeztem, nagyot sóhajtva, és belegondoltam hogy nemsokára megint nélküle kell töltenem az éjszakákat.

-Holnap délelőtt! – mondta szomorúan.

-Nem akarom, hogy elmenj! – bújtam bele a mellkasába, magamba szippantva az illatát.

-Én sem szeretnék menni Szofi! Ha tehetném minden estét veled töltenék, te is tudod! – mondta, miközben az ujjai közé vett pár hajtincsemet és elkezdett velük játszani. Már éppen lecsukódtak a szemeim és elnyomott az álom Kylian karjai között amikor újra megszólalt.

-Gyere velem Párizsba!– mondta, mire kikerekedett a szemem. Most ezt tényleg kimondta vagy csak álmodtam?

-Tessék? – kérdeztem, álmosan csak hogy meggyőződjek arról, nem csak képzeltem, az előbbi szavait.

-Költözzünk össze! – válaszolta, és az államnál fogva maga felé fordította az arcom. Ezek szerint mégsem álmodtam.

-Megőrültél? – kérdeztem nevetve, de lehervadt a mosoly az arcomról miután láttam, hogy teljesen komoly arccal bámul rám. -Te is tudod, hogy nem mehetek. Itt van az egyetem, a családom és a barátaim is.

-Ott is szerezhetsz barátokat! Sőt még az egyetemre is beiratkozhatsz! -próbált meggyőzni. Persze minden álmom az, hogy mellette kelhessek fel minden reggel, de nem dobhatok el csak úgy mindent és költözhetek Párizsba. Mit szólnának a szüleim? És Mayát sem szívesen hagynám itt.

-Nem tudom Kylian...

-Nem kell most azonnal döntened! -mondta a hátamat simogatva. -Csak gondolkodj rajta! – takart be és szorosan átölelt egy csókot nyomva a homlokomra.

A beszélgetésünk után nehezen tudtam elaludni. Hallottam Kylian szuszogását magam mellett és csak az előbbi beszélgetésünkre tudtam gondolni. Tudtam, hogy nem hagyhatok magam mögött mindent amim itt van, de nem hiszem hogy sokáig el tudnám viselni a távkapcsolatot.

Reggel hamarabb keltem fel mint Kylian. A derekamat átfogva szuszogott a nyakamba. Lassan megfordultam a kezei között és a fejemet a karomon megtámasztva csak gyönyörködtem benne. Olyan békésen aludt, annyira édes volt. Nem tudtam betelni a látványával. Az éjjeli szekrényemhez nyúltam a telefonomért és készítettem róla egy fotót, csak hogy ne csak az emlékezetemben éljen ez a pillanat. Mikor visszatettem a szekrényre a telefonom, láttam hogy Kylian mobiljának a kijelzője rezegve felvillan. Aztán megint és megint. Nem tudtam ellenállni a kíváncsiságomnak, ezért ellenőriztem, hogy Kylian még mindig alszik-e majd miután konstatáltam hogy igen, a kezembe vettem a telefonját. A kijelzőn Izabella neve jelent meg. Egy nem fogadott hívása volt tőle és két üzenet. A szívem vadul kalapálni kezdett amikor megláttam a telefonban Izabella nevét. Miért hívhatta Kyliant? És miért beszélgetnek még mindig? Azt hittem, már csak én vagyok neki és hogy mostmár mindent elmondunk egymásnak. Értetlenül tartottam a kezemben a telefont és nem tudtam mitévő legyek. Csak visszatettem a helyére és az ágyból kikelve a fürdőszoba felé indultam. Úgy éreztem, hogy forog velem a világ.