Hírnévbe merülve

Szeretlek...

-Akkor én most hagylak titeket! – nézett rám Eric, Kylian kirohanása után. Zsebre tett kézzel visszament a hotelbe a többiekhez ünnepelni. Csak néztem utána, arra gondolva mennyire hülye helyzetbe került megint miattam.

-Válaszolsz a kérdésemre? – kérdezte Kylian ingerülten.

A veszekedésre felfigyelt pár, a közelünkben beszélgető sajtós, akik minket figyelve közelebb sétáltak, hogy hallják mi történik.

-Szerintem ezt ne itt beszéljük meg! – szóltam, fejemmel feléjük biccentve. Kylian megragadta a kezemet és az épületen keresztül a hátsó parkoló irányába húzott. Körbenézve konstantálta, hogy nincs a parkolóban senki.

-Mi történt a kezeddel? – nézett rám kérdőn.

-Mikor ma visszaértem a hotelbe, összefutottam az exemmel. Ő itt cserediák. Látta Maya insta sztorijában, hogy itt vagyunk, ezért eljött a hotelbe. Azt akarta, hogy kibéküljünk miután megcsalt, de én nemet mondtam. Erre ideges lett, elkezdte szorítani a csuklómat és a falhoz nyomott. Ekkor lépett ki Eric a liftből és odajött segíteni.

-Miért nem hívtál?

- Hirtelen történt az egész. Nem volt időm telefonálgatni. Meg amúgy sem értél volna oda időben.

-Sajnálom. Be kellett volna kísérjelek! – dörzsölte idegesen a homlokát.

-Nem tudhattad! Viszont nem kellett volna így viselkedned előtte! – mondtam emlékeztetve az előbbi incidensre.

-Szofi te nem látod, hogy nézel rá! Még jó, hogy ideges vagyok!

-Jézusom Kylian! – hitetlenkedtem a fejemet forgatva. -Mert hogy nézek rá?

-Úgy ahogy rám sosem fogsz! – mondta dühösen, mire ledöbbentem.

-Ott volt mellettem minden alkalommal amikor szükségem volt valakire! Mégis faképnél hagytam, Érted azon a meccsen. Minden szurkoló, sajtós, játékos előtt, ott hagytam. Miattad. És ezek után ezt vágod a fejemhez?? – emeltem fel a hangomat felháborodva.

-Megbántad, hogy aznap odajöttél segíteni ahelyett, hogy vele maradtál volna? – nézett a szemembe.

-Ezt nem hiszem el! – nevettem fel dühösen. -Sosem bántam meg, hogy akkor melletted voltam. De iránta is éreztem valamit és az nem múlik csak úgy el. Sajnálom, ha te ezt nem érted meg!

-Nem értem meg, mert rohadtul féltékeny vagyok mindenkire, akire csak ránézel! Féltékeny vagyok, hogy más is kaphat belőled! Főleg rá. Mert tudom, hogy ő vigasztalt akkor amikor én elbasztam. És látom, hogy vissza akar kapni! – dühöngött.

-Sosem adtam rá okot, hogy féltékeny legyél! Miért nem bízol bennem? – kérdeztem idegesen karba tett kézzel.

-Nem benned nem bízok! Másokban! Mindenki látja mennyire tökéletes vagy! Azt akarom, hogy csak az enyém legyél – mondta közelebb lépve.

-És akkor most az a rész jön amikor elrabolsz és bezársz a pincédbe? Még csak ki sem mondtuk hivatalosan, hogy együtt vagyunk – nevettem fel iddegesen. Nem hittem el, amiket mond. Hogy lehet valaki ennyire betegesen féltékeny?

-Nem tudtam, hogy ki is kell mondanunk ahhoz, hogy úgy legyen! Azt hittem ez neked is evidens!

-Hát nekem nem volt evidens!

-Szofi, sosem szerettem még így senkit ahogy téged! Hát nem érted? – fogta két keze közé az arcomat. -Teljesen elvarázsoltál már az első percben amikor megláttalak! Azóta csak rád tudok gondolni! – mondta mélyen a szemembe nézve. – Tudod te milyen nehéz volt türtőztetnem magam, amikor láttam, hogy odabent minden csávó végigmér?