Hírnévbe merülve

Nem veszíthetem el...

-Szofi, kelj már feeeeel! - ugrált az ágyamon Maya.

-Hány óra  van? - kérdeztem ásítva.

-Öhm 1 óra múlt - válaszolta.

-Hogy mivan?? - ugrottam ki az ágyból. -Másfél óra múlva mennünk kell! 

-Nem mondod? Csak 4-szer próbáltalak felébreszteni idáig! - nézett rám dühösen.

Este sokáig voltunk fent, Maya csúnyán összeveszett Markkal a napokban és arról beszélgettünk. Próbáltam megnyugtatni, hogy semmi baj nem lesz és elterelni a figyelmét. Vígjátékot néztünk, meg pizzáztunk. Hajnali 3-ig voltunk fent, ami mit ne mondjak, eléggé felborította a bioritmusomat.

-Te már reggeliztél? - kérdeztem Mayát, miközben elkezdtem enni a rántottámat.

-Már az ebéden is túl vagyok - forgatta a szemét.

Reggeli után elmentem zuhanyozni hogy kicsit felfrissítsem magam, mert még mindig nagyon álmos voltam. A hideg víz egyből felüdített, sokkal jobban éreztem magam. Zuhanyzás után feldobtam egy laza sminket és felöltöztem. Maya már órákkal előttem kész volt így segített összepakolni a táskámba azokat a cuccokat amikre szükségünk lehet a nap folyamán. Eric fél 2-re jött értünk, mert a meccs 4-kor kezdődött és neki hamarabb ott kellett lennie a csapattal.

-Várjátok már a meccset? - kérdezte Eric vezetés közben.

-Én már nagyon! - ugrándozott a helyén Maya. Mindig nagyon belelkesül amikor foci meccsről van szó. -Utánanéztem a csapatnak akivel játszik ma a PSG, irtó jó csávók vannak ott! - kuncogott.

-Te is várod már? - nézett rám Eric.

-Igen, igen - mosolyogtam. Nagyon ideges voltam. Egészen idáig nem izgultam azon, hogy mi lesz ha újra találkozok Kyliannel. De ahogy Maya felhozta a jó pasikat, egyből eszembe jutott, minden lehetséges kínos szituáció ami előfordulhat. Eric a combomra tette a kezét, ez zökkentett ki a gondolatmenetemből. Elpirultam. 

Miután megérkeztünk a stadionhoz, Eric leparkolta a kocsit a személyzeti parkolóhoz, amíg Maya és én besétáltunk. Nagyon nehéz volt bejutni, ugyanis sajtósok tömkelege duródott a bejárat felé, hogy bejusson. Nagy nehezen átvergődtük magunkat a tömegen, Eric is beért minket.

-Gyere velem! - fogta meg a kezem és elhúzott a személyzeti öltöző irányába. Miután behúzott az öltözőbe, becsukta mögöttem az ajtót és mélyen a szemembe nézett.

-Nagyon dögös vagy! - nézett végig rajtam mosolyogva. Éreztem ahogy az arcom elkezd pirulni. Ő is nagyon dögös volt. Sőt! Az öltöny amit felvett, olyan jól állt neki mintha egy herceg lépett volna ki az egyik Disney meséből. Mellizmai megfeszültek, ahogy átölelte derekamat. Lassan közelebb hajolt, éreztem hogy egy pillanatra hezitál, aztán nagyot sóhajtva megcsókolt. Iszonyat jól csókol. Az egész testem beleremegett.

-Ezt már egy ideje tervezgettem! - mosolygott.

-Egy ideje már vártam rá! - nevettem.

Hirtelen nyílt az ajtó és Eric egyik munkatársa lépett be rajta.

-Mennünk kell! - szólt Ericnek majd kiment.

-Felmegyek a lelátóra, odaülök Maya mellé - mondtam.

-Rendben, nemsokára én is csatlakozom! - mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra.

Kisétáltam a lelátóhoz, Maya integetve próbálta felhívni a figyelmem hol ül. Odasiettem a sorok között és leültem mellé. Volt még egy üres szék mellettem Ericnek. Rátettem a táskámat, hogy foglaljam a helyét.

-A PSG most kezdett melegíteni - mondta Maya és fejével a pálya felé bólintott. Odanéztem, Neymar éppen Kyliannek magyarázott valamit. Kylian felnézett a lelátóra, összeakadt a tekintetünk. Látszott a szomorúság a szemében. Hosszú ideig néztük egymást, végül én kaptam el a fejem. Hogy állhat valakinek ilyen jól a mez?? Nagyon nehéz pár óra elé nézünk...

A meccs éppen elkezdődött amikor Eric csatlakozott hozzánk.

-Bocsi, csak pár interjút el kellett még intéznem! - mosolygott és adott egy puszit a számra.

Láttam ahogy Mayának kikerekedik a szeme és próbálja visszatartani a vigyorgást. Oldalba böktem a könyökömmel, hogy ne merészeljen semmit csinálni.

 Kylian és Ney is a kezdő keretben voltak.  Kylian kihagyott egy nagy helyzetet és a fejét fogva felpillantott rám a lelátóra. Amint meglátta Ericet mellettem, eltorzult az arca és ökölbe szorult a keze. A meccs további részében nem nézett rám...onnantól kezdve nagyon rosszul ment neki a játék. Az összes helyzetét kihagyta, pár gólpassza volt de azoknál sem örült, csak a fejét lehajtva sétált a saját térfelükre.  Lehet hogy mégsem kellett volna jönnöm... 

A meccsből már csak pár perc volt hátra, amikor Kylian egyedül vitte a labdát a kapuig, olyan sebességgel, hogy alig bírtam követni. Lehagyott két védőt, majd épp lőni készült amikor oldalról az ellenfél egyik játékosa meglökte és ahogy elesett a lendülettől a mögötte jövő játékos elkaszálta a lábát. Csak egy nagy ordítás hallatszott. Hirtelen csönd lett, csak annyit láttam, hogy Kyliant körbeállják és az orvosnak integetnek hogy siessen. 

Felugrottam a helyemről. Eric megfogta a csuklómat és kérdőn nézett rám. Nem gondolkoztam csak kitéptem a kezem a szorításából és elindultam le a lelátón a pálya felé. Átugráltam a sorok között, majd a kordonon is. A pályára érve Kylian felé szaladtam. A szemem sarkából figyeltem, ahogy a biztonsági őrök felém futnak de nem érdekelt. Láttam, ahogy Neymar odaszalad hozzájuk és a kezével visszatartva az őröket, magyaráz nekik valamit, majd felém néz és bólint.

Amikor odaértem átpréseltem magam a körülötte álló játékosok között és letérdeltem a földön fekvő Kylian mellé. A fájdalomtól eltorzult az arca. 

-Szofi? - nézett rám, szeméből folytak a könnyek a fájdalomtól. A mentősök éppen akkor értek oda hozzánk a hordággyal.

-Minden rendben lesz! - simítottam meg az arcát, miközben legördült egy könycsepp a arcomon...

Köszönöm, hogy elolvastad az új részét, a "Hírnévbe merülve" című sztorimnak! Remélem tetszett! :) Írd le kommentbe a véleményed! :)