Hírnévbe merülve

A látszat néha csal...

Reggel a csengő hangos zajára keltem. Álmosan kibotorkáltam ajtót nyitni és meglepődve néztem az ajtóban várakozó postásra, aki egy csomaggal a kezében állt. Átvettem a csomagot és a konyhába siettem egy ollóért, hogy kibontsam. Miközben tanulmányoztam, honnan is kéne kezdenem a bontást, észrevettem hogy a címkén Franciaország szerepel. Kylian küldött nekem valamit?

Miután kibontottam a sok ragasztást és papírt, kikötöttem a fehér masnit, majd kinyitottam a dobozt. Egy pulóver volt benne, rajta pedig egy repülőjegy és egy kártya. Felvettem a kártyát és olvasni kezdtem. „Mindent sajnálok! Kérlek gyere el! Szeretlek!" állt a kártyán, aminek szélére egy divatbemutató szórólapja volt csiptetve. A repülőjegyet is félretettem és kivettem, hogy megnézzem a pulcsit, ami a dobozba volt téve. Kylian első saját márkás pulóvere volt. Fekete alapon kék betűkkel díszítette az elejét egy K és egy M betű. Egyből fel is kaptam és a tükör elé sietve szembesültem vele, hogy Kylian legalább a méretemet tudja. Miután felpróbáltam a pulcsit visszahajtottam a dobozba és megnéztem a repülőjegyet. A jegy a holnapi napra szólt, korán reggelre. Nem tudtam eldönteni, hogy Kylian tudta hogy most őszi szünetem van, vagy csak beletrafált. Mindenesetre furcsa módja annak hogy bocsánatot kérjen, de tudtam hogy nála már ez is nagy dolognak számít, amilyen makacs.

A csomagot bevittem a szobámba és úgy gondoltam, hogy írok egy üzenetet neki, köszönetképpen hogy tudja megkaptam a küldeményt.

szofi.h44: Köszönöm a csomagot, nagyon tetszett!

Egyből kaptam is a választ.

k.mbappe: Ez azt jelenti, hogy eljössz?

szofi.h44: Azt nem mondtam!

k.mbappe: Kérlek Szof! Sokat jelentene.

Üzenete megmosolyogtatott. Láttam rajta, hogy igyekszik jóvátenni amit elrontott és ezt értékeltem. Akárhányszor is idegesít fel, minden veszekedés után úgy érzem jobban szeretem mint előtte.

szofi.h44: Jó, akkor talán még átgondolom!

Bár még mindig nem derült válasz az Izabellával kapcsolatos kérdéseimre, úgy gondoltam ha ott leszek majd biztosan jobban bele fogok látni mi lehet a háttérben. Végülis, egyszer úgyis kibújik a szög a zsákból. És hol máshol derülne ki, ha nem Párizsban, ahol mindketten ott vannak? Ezt egy kis felfedezőútnak is tekinthetem, hogy megtudjam az igazságot ami, Kylian furcsa viselkedése mögött áll. Nyilván a szüleim nem lesznek boldogok, hogy nem haza utazok a szünetben hanem Franciaországba. De azzal elég később foglalkoznom.

A gondolatmenetemet Maya szakította félbe, aki éppen akkor toppant haza Marktól. Főztem egy kávét és elmeséltem neki az este történteket Oliverrel. Azután pedig a postai küldeményt.

-Ah Szofi, tudtam hogy bejössz neki! – örvendezett magán Maya, miközben belekortyolt a poharába.

-De így megbántottam Maya! És ez miattad van! – forgattam a szemem.

-Nem kellett volna visszautasítanod. Olyan jól nézett ki, egy csókot megért volna! – kuncogott, mire a vállába bokszoltam egyet.

-Ez nem szép! – kiabáltam le. -De igazad lehet! – folytattam nevetve.

A nap további részében Maya segített bepakolni a cuccaimat a bőröndbe, mert reggel korán kell indulnom. Megígérte, hogy kikísér a reptérre és megvárja míg elindulok. Titokban ő is vágyott volna vissza Franciaországba, de már elígérkezett Mark szüleivel egy kirándulásra a szünet alatt Noszvajba. Pedig örültem volna, ha nem kellene egyedül utaznom, nem szeretek egyedül ilyen hosszú utat megtenni. Főleg úgy, hogy a repülőn amúgy is félek.