Hírnévbe merülve

Mi történt kettőnkkel?

Reggel Kylian gyengéd simogatására keltem. Mikor kinyitottam a szemem őt pillantottam meg, amint felettem könyökölve, a fejét a kezére támasztva engem néz.

-Jó reggelt hercegnő! – mosolygott rám kétszáz wattos mosolyával.

-Jó reggelt! Te bámultad ahogy alszom? – kérdeztem nevetve, miközben nyújtózkodtam egyet, a mellkasába bújva.

-Csak gyönyörködtem a tökéletes barátnőmben – védekezett. -Vagyis a feleségemben! – tette hozzá huncut vigyorral és egy puszit nyomott a számra.

-Nem vagyok a feleséged! – forgattam a szemem felháborodást tettetve.

-Hivatalosan még nem. De biztosan tudom, hogy minden reggelem azzal akarom tölteni, hogy téged nézlek! – simította ki az egyik kósza tincsem az arcomból.

-Akkor meg fogsz unni! – válaszoltam.

-Sosem tudnálak megunni! Épp ezért leszel a feleségem! - mondta és az ágyból kipattanva a lépcső irányába indult.

-Azt csak hiszed! - kiabáltam utána nevetve.

Kaptam az alkalmon, hogy végre nem figyel és az ágyból kikelve, besurrantam a fürdőszobába megmosni az arcom és felöltözködni. Miközben magamat néztem a tükörben, az este történtek pillanatképekként villantak fel az emlékezetemben. Életem egyik legjobb estéje volt. Féltem, hogy meg fogom bánni, hogy megtettük viszont egyáltalán nem bánok semmit. Csak néztem az arcomra kiülő letörölhetetlen mosolyt ahogy ott álltam a pólójában. Rég láttam magam ilyen boldognak. Végre újra meg tudtam bízni valakiben olyan sok idő után. Bambulásomból ő zökkentett ki. A hátam mögé lépve, megfogta a rajtam lévő póló alját és lassan elkezdte felvezetni. A derekamhoz simítva a kezét, cirógatta a bőröm. Addig emelte míg ki nem bújtam belőle. Amikor sikerült levennie rólam a pólót, magával szembefordított és gyengéden végig húzta kezét a melleimen. Majd óvatosan lejjebb csúszott a keze, a bugyim felé. Csak egy alsónadrág volt rajta. Izmos felsőteste alkalmanként megfeszült, ahogy hozzáértem. Hasa izmainak összes barázdáját végig simítottam.

-Gyönyörű vagy! – suttogta, miközben tekintetével végigmért. Az ölébe kapott és felültetett a tükörrel szemben fekvő pultra. Csípőjét a lábaim közé fészkelte, ajkait hevesen az enyémre tapasztotta. Majd hirtelen megcsörrent a telefonja. Már jó pár másodperce csörgött, amikor megszólaltam.

-Nem veszed fel? – kérdeztem miközben nyelvünk heves táncot járt egymás szájában.

-Az még várhat! – mondta és a kezébe kapva visszavitt a hálószobába. Az ágyra fektetve hozzám simította testét, lábaimmal átkulcsoltam derekát. Újra csörögni kezdett a telefonja.

-Ezt nem hiszem el! – mondta dühösen és felkelt, hogy megnézze ki az. Mikor meglátta a kijelzőt elkerekedett a szeme. Fogta magát és egy nadrágot felvéve kiment a szobából, hallottam ahogy csapódik a bejárati ajtó. Furcsa érzésem volt. Eddig sosem ment ki, amikor telefonált, pedig többször fontos emberekkel beszélt, akikhez köti a titoktartás, előttem mégsem titkolta. Remélem nincs semmi gond. Kíváncsi voltam, ezért utána mentem megnézni minden rendben van e. A kertben lévő tó mellett járkált fel alá, miközben beszélt. Dühösnek tűnt. Nem mertem odamenni, ezért csak leültem a teraszon lévő hintaágyba és távolról néztem. Láttam ahogy idegesen kalimpál a kezével majd felvesz a földről egy kavicsot és eldobja. Miután letette hozzám sétált, szemében a düh és a csalódottság ötvöződött. Leült mellém és a fejét az ölembe hajtotta. Biztos valami rossz hírt kaphatott.

-Mi történt? – kérdeztem az ölemben lévő fejét simogatva.

-Ja semmi, nem érdekes – mondta szűkszavúan. – 10-re kérek neked egy kocsit, ami visszavisz a hotelhez. – állt fel és arrébb sétálva újra a füléhez tette a telefont. Ledöbbentem. Úgy volt, hogy együtt töltjük a napot, hiszen pár nap múlva haza kell utaznom az egyetem miatt. Ezt nem tudtam hova tenni.