Hírnévbe merülve

Önuralom játék...

A francba, elfelejtettem szólni Mayának a történtekről.

-Bocsi, de ezt most fel kéne vennem! – mondtam a szememet lesütve. Látszott rajta, hogy hezitál egy pillanatra. Végül letett a földre és még mielőtt elengedett volna a fülembe súgott.

-Legközelebb nem engedlek el ilyen könnyen – mosolygott. Szavaitól kirázott a hideg. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne azt mondjam hagyjuk a telefont és irány az ágy. De talán jobb is így. Nem akartam elsietni ezt az egészet. Hiszen az olyanoknak, mint Kylian minden második nap más csaj fekszik az ágyában. Nem akartam csak az újabb trófeája lenni a gyűjteményébe. Már így is rosszul éreztem magam amiért ennyire nem tudok uralkodni magamon. De mostantól erősebbnek kell lennem.

-Szia Maya! – szóltam a telefonba félve.

-Hol a picsában vagy?? Megbeszéltük, hogy 2-re itt leszel! – kiabálta a fülembe dühösen. Hangjából inkább a sértődöttség hangzott, mint az aggódás.

-Sajnálom, hogy nem hívtalak csak nagyon sok dolog történt hirtelen – szabadkoztam. Elmeséltem neki az egész sztorit a mosdós történettől egészen odáig, hogy megérkeztünk Kylian nyaralójába. Először úgy tűnt nem akar hinni nekem.

-Na jó, nem kellett volna ekkora hazugságot kitalálnod azért, hogy kettesben lehess Kyliannel – nevetett a telefonba.

-Maya nem hazudok. Nézz ki az ablakon! – válaszoltam szűkszavúan.

-Azt a kurva élet! Tényleg nem hazudtál! – ámuldozott a telefonba. -Ennyi sajtóst még életemben nem láttam. Egy sztár vagy Szofi! – poénkodott.

-Én nem voltam ilyen jókedvű amikor letámadtak az étterem előtt! – mondtam a szememet forgatva.

-Akkor én inkább hagylak is titeket hancúrozni – kuncogott a telefonba. -Ne merj estére hazajönni!

-Te tiszta bolond vagy! – nevettem és kinyomtam a telefont.

Miután letettem, Kylian keresésére indultam ugyanis mire megfordultam eltűnt. Kisétáltam a kertbe, hogy körbe nézzek. Az egyik gyümölcsfa alatt állt és a kis halakkal teli tavat nézte, ami a fa tövében feküdt. Odasétáltam hozzá, csak meredten nézte a tóban úszkáló halakat.

-Bocsánat, hogy félbeszakítottalak! Csak értesíteni akartam Mayát, hogy a mai közös programunk nem fog összejönni! – néztem rá bűntudatot érezve.

-Semmi gond! Lesz még alkalmunk folytatni! Legalábbis remélem – mosolygott mire elpirultam.

-Tudod ezeket a halakat még a szüleimmel telepítettük be, amikor kicsi voltam! Akkor volt utoljára együtt a család...utána befutottam, elkezdtek rengetegen követni, nem volt már ugyanaz az életünk. Valahol úgy érzem miattam ment tönkre az egész! – mesélte. Meglepett, hogy ennyire kitárulkozott. Amióta ismerjük egymást még egyszer sem volt olyan helyzet amikor így megnyíltunk volna a másiknak. Őszintém el sem tudtam képzelni, hogy Kylian bárkinek is beszélne ilyenekről, viszont örültem neki, hogy bennem megbízik.

-Nem te tehetsz róla! Te csak az álmaidat követted! Az nem bűn – próbáltam jobb kedvre bírni.

-Mégis úgy érzem – suttogta. -Még senkinek sem beszéltem erről – nézett mélyen a szemembe.

-Köszönöm, hogy velem megosztottad! – mosolyogtam rá. Úgy éreztem végre nem csak testi vonzalom van köztünk, hanem valamilyen szinten lelki is. Legalábbis reméltem, hogy ezzel az is elkezdődik.

-Nem vagy éhes? Csinálhatnánk valami vacsit! – vetette fel az ötletet pár perc csend után.

-De, az jó ötlet – mosolyogtam.

-Megengeded, hogy én legyek a szakácsod a mai napra? – jött közelebb.

-Csak akkor, ha én is segíthetek! – makacskodtam.

-Oké, te mosogatsz! – nevetett.

-Na persze! – boxoltam egyet a vállába a szememet forgatva.

Visszamentünk a lakásba. Kylian előkészítette a kellékeket a vacsoránkhoz. Megbeszéltük, hogy bolognait csinálunk. Érdekes, hogy tele van a hűtő kajával pedig nem gondolnám, hogy sokat járnának ide. Kylian persze azt mondta ő jár mostanában, de neki nem kell ennyi kaja. Lehet, hogy nem egyedül szokott itt lenni? Vajon Izabellát is elhozta már ide?

Tűnődésemből halk zene hangja zökkentett ki. Kylian bekapcsolt a tv-n valami lejátszási listát, hogy legyen háttérzaj. Felvette az egyik kötényt, ami a fogasra volt akasztva. Istenem de szexi volt benne. Elnézném minden nap ezt a látványt.

Féltem, hogy kezdek ténylegesen beleszeretni, ahogy Eric is mondta. De nem akarok újra csalódni. Ez most más, mint az előző kapcsolatom volt. Justin nem volt híres. Ha Kyliannel nem úgy jönnének végül össze a dolgok és tényleg csak egy újabb trófeaként tekint rám, az összes újság erről fog szólni, mindenki arról fog csámcsogni milyen hülye és hiszékeny voltam. És ezt nem akartam. Így is több figyelmet kaptam már mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Úgy tűnik ez őt cseppet sem zavarja. Egyszer sem adott eddig interjút, hogy félreértés az egész. Érdekes.

-Ennyire tetszem? – kérdezte, arcáról le se tudta törölni a vigyort. Elpirultam. Észre sem vettem, hogy végig őt bámultam mialatt elgondolkoztam kettőnkön.

-Szeretnéd mi? – forgattam a szemem nevetve.

Felvettem én is egy kötényt és elkezdtem főzni a tésztát. A tűzhely mellett álltam és éppen meg akartam nézni, hogy megfőtt-e, amikor hátulról éreztem, ahogy Kylian hozzám simul. Átfogta a derekam és a fenekemhez nyomta az ágyékát. Érezhető volt, hogy nagyon kíván. Elpirultam. Magával szembe fordított, és kezét lecsúsztatta a derekamon.

-Nagyon dögös háziasszony lennél! – mosolygott. Szavaitól szinte elolvadtam. Nem, nem, nem! Nem adhatom könnyen magam. Akkor semmiben nem különböznék, az Izabella fajta lányoktól. Erősnek kell maradnom!

-A modellek, akikkel együtt voltál biztos sokkal jobban néznének ki ebben a kötényben! – cukkoltam.

-Akkor milyen kár, hogy téged akarlak és nem őket! – mosolygott. Minél többet beszélt, annál jobban kezdtem eltérni az imént megfogadott terveimtől. Megmarkolta a fenekem és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon de amikor engedett keze a szorításból, kaptam az alkalmon és elhúzódtam tőle. Ez az Szofi megy neked ez az önuralom.

-Megfőtt a tészta! – mondtam mosolyogva és magamban nagyon örültem, hogy ez az ürügy most kapóra jött. Láttam, ahogy teste megfeszül.

-Nem hagyod magad igaz? – mosolygott rám.

-Nem értem miről beszélsz! Én csak nem akartam, hogy pocsékba menjen a tészta! – incselkedtem nevetve.

Idilli pillanatunkból egy váratlan vendég érkezése zökkentett ki...

Köszönöm, hogy elolvastad az új részét, a "Hírnévbe merülve" című sztorimnak! Remélem tetszett! :) Írd le kommentbe a véleményed! :)