Hírnévbe merülve

Senki sem mondta hogy könnyű lesz...

Előhúztam a zsebemből a telefont és meglepődve láttam, hogy Kylian neve villog a képernyőn.

-Mindjárt jövök! – álltam fel az asztaltól és egy hosszabb pillantással közöltem Mayával, hogy ki hív. Egyből értette a helyzetet és bólintva egyet, megkérte Olivert hogy üljön közelebb egy újabb játékhoz.

Kimentem a bár elé, hogy nyugodt körülmények és hangzavar nélkül tudjam felvenni a telefont. A szívem a torkomban dobogott, nem tudtam mire számítsak. Talán neki is hiányzom? Végre belátta, hogy hülyeség volt úgy elszaladnia és megmagyarázza miért beszél még mindig Izabellával?

-Szia Kyl... - kezdtem, mire a telefon túloldaláról kiabálva belém folytotta a szót.

-Te meg mi a francot csinálsz?? – kiabált a telefonba idegesen. Meglepődöttségemben, azt sem tudtam mit mondjak. Nem erre számítottam.

-Tessék? – kérdeztem összezavarodva.

-Összeveszünk, te meg az első adandó alkalommal elmész azzal a futár gyerekkel randizni? Gratulálok! És még nekem kéne magyarázkodnom – folytatta levegőt sem véve, továbbra is felemelt hangon.

-Hogy mivan? – kérdeztem értetlenül.

-Ne is próbálj hazudni Szofi! Láttam az instagram sztorit amiben meg lettél jelölve – válaszolta, mire leesett a tantusz. Kylian azt hiszi Oliverrel randizom, a sztorijából kivett kép alapján.

-Nem randizok senkivel – nevettem fel, mert nonszensznek találtam a helyzetet. Amúgy sem értem, hogyan láthatta Kylian Oliver sztoriját amikor privát a fiókja. -És egyébként, hogy láttad, ha Oliver fiókja privát? – kérdeztem gyanakodva.

-Az nem lényeg! – mondta, próbálva kibújni a kérdés alól. -Az a lényeg, hogy miután elmentem egyből túltetted rajtam magad mással – folytatta. Szavaitól annyira ideges lettem, hogy nem tudtam megállni, hogy ne emeljem fel a hangom. Hisz nem ő volt az, aki sírva szaladt a másik után bocsánatot kérve, hogy ne menjen el.

-Mivan?? Te hagytál faképnél nem emlékszel? Kiabáltál és agresszív voltál! – mondtam ingerülten.

-A telefonomban kutattál amíg aludtam! – kiabált továbbra is a fülembe és újra felhánytorgatta azt a hibámat, amit már azóta ezerszer megbántam.

-Ne ordibálj velem! – csattantam fel, mire visszább vett a hangerőből. -Amúgy sem értem miért érdekel, hogy kivel vagyok amikor napokig nem is kerestél! Gondolom jól elvoltatok Izabellával – bújt ki belőlem a féltékenység. Két napja láttam Ney sztorijában hogy négyen moziztak. Ney, a barátnője, Kylian és Izabella. Nagyon úgy nézett ki mint egy dupla randi. És persze a sajtó sem hagyta ezeket a pletykákat szó nélkül. Órákig hányingerem volt miután megláttam, hogy együtt mentek valahova, amíg engem leszart.

-Már megint Izabella! Te nem tudsz másról beszélni? – nevetett fel ingerülten.

-Miért beszélsz még mindig vele? – kérdeztem tudomásul sem véve a szarkasztikus megjegyzését. Még mindig nem kaptam a kérdésemre választ, ami egyre nagyobb kételyeket vetett fel bennem.

-Nem mindegy? – szólt a telefonba hidegen, mire a szememben gyűlni kezdtek a könnyek. Tényleg ennyire nem érdekli a kapcsolatunk? Nevetséges ez az egész.

-Azt hittem már kinőttünk abból, hogy csak szórakozunk a másikkal! Úgy tűnik tévedtem! Kár volt újra bíznom benned! – nyomtam rá a telefont. A szememből folytak a könnyek. Csak álltam a bár előtt a hűvös utcán és próbáltam megnyugtatni magam. Újra csörögni kezdett a telefonom. Ismét Kylian volt az. Tudtam, hogy felidegesíti, ha rányomom a telefont, de megérdemelte. Pár másodpercet várva kinyomtam a hívást és a zsebembe nyúltam, hátha találok egy papírzsepit. Nem akartam úgy visszamenni a többiekhez, hogy könnyesek a szemeim. Miután harmadszorra is kinyomtam a bejövő hívást Kyliantől, megtörölgettem az arcom és visszamentem a barátaimhoz. Amikor az asztalhoz értem, éppen felelsz vagy merszet játszottak. Semmi kedvem nem volt játszani ezért kicsit arrébb ültem le mint a kör, amibe szerveződtek.