Hírnévbe merülve

Kiben bízhatok?...

"Alkudj meg, ha tudsz. De ha nem tudsz, ne tedd. Még ha mindenki azt mondja is valami rosszra, hogy az "jó". Még ha úgy tűnik is, hogy félre akar söpörni a világ, kötelességed szilárdan megvetni a lábad, a szemükbe nézni és azt mondani: te állj félre!"

Amerika Kapitány: Polgárháború

Idegességemben szinte észre sem vettem, hogy megálltunk. Kylian keze végig simította a combomat mielőtt kisegített az autóból.

-Ideges vagy? -kérdezte gyengéden megcirógatva az arcomat.

-Ami azt illeti, szerintem mindjárt hányok! -mondtam nagy szemekkel, mire Kylian nevetni kezdett. Az igazság az, hogy tudtam, mindenhol ott lesznek a sajtósok és mindenki figyelni fogja minden lépésem. Na meg persze, az a titokzatos karkötő sem hagy nyugodni és ettől még idegesebb vagyok. Nagyon sok negatív cikk és videó jelent meg rólam a neten, amik végre már kicsit kezdtek eltünedezni. Nem kellene megint alakítanom valamit, amit aztán kiforgathatnak, hogy megint rólam csámcsogjon az egész világ. Így is kínos volt, amikor a szüleimnek kellett elmagyaráznom mi is történt igazából. Mosolyognom kell és eljátszanom, hogy minden rendben és nem éppen amellett az ember mellett sétálok be a rendezvényre, aki korábban a sajtó előtt Izabella mellett állt ki helyettem. Úgy érzem nem lesz könnyű dolgom.

Kiszállva az autóból, tátva maradt a szám miután megpillantottam a La Demeure Montaigne hotelt, ahol a rendezvény lesz. Ilyen csodálatos szállodát még életemben nem láttam. Biztosan drága lehet itt egy éjszaka. Kylian a kezemet elkapva terelni kezdett a bejárat irányába. A fehér kőberakásos nagy forgó ajtó előtt egy fekete öltönyös férfi várt minket mosolyogva, hogy bekísérhessen az előadóterembe. Rengeteg hosszú folyosón sétáltunk át mire megpillantottuk a bálteremig húzódó vörös bársony szőnyeget. Sosem gondoltam volna, hogy egy hotel lehet ekkora, na meg ennyire gyönyörű. Nem is hasonlítható Magyarországhoz.

Amint beléptünk a terem ajtaján hatalmas üdvrivalgás tört ki. Kylian csapattársai egy nagy körben állva fordultak felénk és emelték poharukat Kylian felé. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Olyan aranyos dolog, hogy a csapat többi tagja ennyire támogatja Kyliant a pályán kívül is. Tényleg egy nagy családdá kovácsolódtak. De persze a fiúkon kívül még rengeteg vendégnek volt üres a széke, akik még hivatalosak voltak a bemutatóra. A táskámat letéve a névkártyám mellé, körbenéztem a mosdót keresve, ha esetleg mégis elkapna a hányinger.

-Gyere haver, ez ma rólad szól! -nyomott egy pezsgős poharat Neymar Kylian kezébe és a zakója ujjánál fogva húzta a csapat többi tagja felé.

-Ugye nem baj ha kicsit ellopom? - kacsintott rám Kylian válla felett. Mosolyogva csak bólintottam és már egyedül is voltam hagyva a nagy bálteremben, százezer fotós kamerájával farkasszemet nézve. A széken helyet foglalva elővettem a mobilom és úgy döntöttem írok Mayának, hogy megérkeztünk, amikor egy nő huppant le a mellettem lévő székre.

-Csatlakozhatok?- nézett rám mosolyogva egy a harmincas éveiben járó, ismeretlen nő, fekete estélyiben, mire felkaptam a fejem. -Öhm persze, nyugodtan -nyújtottam oda a kezem, várva a bemutatkozását.

-Hiba vagyok, Hakimi felesége -mosolygott barátságosan megrázva a kezemet. -Sok jót hallottam már rólad Kyliantől. Alig vártam, hogy személyesen is találkozzunk!

-Tényleg? -lepődtem meg. Nem gondoltam volna, hogy Kylian a barátai körében sokat beszél rólam. Főleg nem ha a párjaik is ott vannak.