Hírnévbe merülve

Már csak ez hiányzott...

-Justin?? – álltam tátott szájjal az exem előtt. -Hogy kerülsz ide?

-Láttam Maya Instagram sztorijában, hogy itt van a szállásotok. – nézett zsebre tett kézzel. A francba! Elfelejtettem, hogy Justin cserediákként itt tanul Franciaországban. Nem is gondoltam, hogy még itt lehet. Csak örültem, hogy otthon nem kell összefutnom vele.

-Miért jöttél ide? – kérdeztem hidegen. Ahogy belenéztem csillogó zöld szemeibe, újra eszembe jutottak az emlékek és az érzések, amiket kiváltott belőlem. Émelyegni kezdtem.

-A minap mikor hívtalak...amiket mondtam a telefonba az mind igaz volt. Hiányzol Szofi! – fogta meg a kezem. Mélyen a szemembe nézett. Ugyanolyan tökéletesen nézett ki, mint mikor együtt voltunk. Világosbarna fürtjei lazán oldalra voltak fésülve, fehér ingje lezseren kigombolva a nyakánál. Látványától remegni kezdtek a térdeim. Azonban ránézve már nem éreztem mást, csak fájdalmat és dühöt.

-Hát ezzel már elkéstél! – toltam el a testét és megpróbáltam elsétálni mellette, azonban a csuklómnál fogva visszarántott.

-Justin ez fáj! Engedj el! – néztem rá dühösen.

-Tudom, hogy neked is hiányzom! Látom a szemedben. Miért ellenkezel? – fröcsögte az arcomba.

-Miért ellenkezem? – kérdeztem hisztérikusan. -Megcsaltál! – emlékeztettem a szakításunk okára. Szememből ekkor már folytak a könnyek.

-Jaj Szofi hagyjuk már ezt! Miért áltatod magad? – nevetett dühösen. A csuklómat még mindig szorította. Próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából, de ekkor magához rántva a falnak nyomott.

-Sokkal dögösebb vagy mint régen! – suttogta a fülembe mosolyogva. Elkapott a hányinger. Úgy éreztem, ha valaki nem jön most azonnal és ment meg, menten összeesek.

-Ereszd el! – hallottam a lift irányából jövő ismerős hangot. Eric egy hátizsákkal a kezében szállt ki a liftből. Mikor meglátott ledobta a földre a táskát és felénk sietett.

-Ki a fasz vagy te, hogy megmondd nekem?? – nézett fel idegesen Justin és elengedve a kezem Eric felé fordult. Odasétált hozzá és a vállába lökött egyet. Eric rám nézett és a fejével bólintva mutatott a lépcső irányába, hogy hívjam a biztonságiakat.

-Azt hiszed te kellenél neki? – dühöngött és még egyszer a vállába bokszolt. Eric a taszítástól hátrább lépdelve felnevetett.

-Haver nem akarok balhét! Csak hagyd őt békén! – emelte fel a kezét. Justin az alkalmat kihasználva, az öklével felé ütött egyet. Eric hátrahőkölt, viszont az ütés súrolta a szája szélét.

A szám elé kaptam a kezem ijedtemben. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, hogy hívjam a biztonságiakat. Kettesével ugráltam le a lépcsőfokokon közben reméltem, hogy Ericnek semmi baja nem lesz. A biztonsági őr, mikor megpillantotta halálra rémült arcomat ahogy szaladtam felé, leesett neki, hogy baj van és egyből felém indult. Felszaladt a lépcsőn és a két fiú közé állt. Justint a földre terítette és hátrafogta a kezeit. Majd jött még egy társa, akivel ketten kikísérték az ajtón. Amint elmentek, Eric odaszaladt hozzám és szorosan megölelt. Fejem a mellkasába túrtam és ekkor már patakokban folytak a könnyeim.

-Fáj valamid? Bántott? – hajolt el és végig nézve rajtam ellenőrizte, hogy minden rendben van e. Amikor meglátta a szorítástól lilára sebesedett csuklómat, ökölbe szorult a keze.

-Szét kellett volna vernem azt a seggfejet! – mondta idegesen. A szememből félretöröltem a könnycseppeket, csak akkor láttam, hogy a szája széléből ömlik a vér.