Hírnévbe merülve

Az első találkozás...

-Szofi? - kérdezte meglepődve Eric. Igen, az az Eric. Aki előtt leégettem magam a tamponjaimmal a repülőn. Mondanom sem kell, inkább azt kívántam volna, hogy úgy vágjon fejbe az ajtó hogy ezt a találkozást elkerüljem. Vagy legalábbis ne emlékezzek rá.

-Megütötted magad? - kérdezte Eric, miután még mindig ott ültem hülyén mint aki megnémult.

-Ja, dehogyis..öhm minden oké - válaszoltam röviden, majd felugrottam és már indultam is volna a lelátóra, hogy elkerüljem a beszélgetés tovább folytatódását, azonban Eric megragadta a kezem.

-Sajnálom, hogy így rád nyitottam az ajtót! Nem így képzeltem a következő talinkat! - mosolygott azzal a tökéletes mosolyával. Majdnem elájultam. Azt mondta, hogy ő már elképzelte a következő talinkat?? Most csak álmodok?

-Foci rajongó vagy? - nézett rám Eric kérdőn.

-A barátnőm az, miatta jöttünk! - feleltem kurtán.  -És te mi járatban? - próbáltam oldani a helyzetet.

-Én vagyok a francia válogatott sport újságírója - mondta, nekem meg leesett az állam. Újságíró?? Hát mostmár rólam is van egy-két jó sztorija.

-Vissza kell mennem a barátnőmhöz - mondtam a beszélgetés lezárásaképp.

-Örülök, hogy újra láthattalak - felelte, miközben mélyen a szemembe nézett.

Elpirultan csak bólintottam és visszamentem a lelátóra Mayához. Más is ilyen béna jó pasik közelében? Vagy csak én.

-Hol voltál ilyen sokáig? Minden oké? - kérdezte aggódóan Maya.

-Persze, minden rendben, csak hosszú volt a sor. - válaszoltam, rövidre fogva a magyarázkodást. Nem szerettem Mayának pasikról beszélni. Mindig mindenbe sokat gondol bele. Aztán nem hagy vele békén, nem is tudunk másról beszélni.

Elkezdődött a meccs. Maya végig teljes extázisban volt. Úgy szurkolt Ronaldonak mintha az élete múlna rajta. Mondjuk ennek a mögöttünk ülő francia szurkolók nem nagyon örültek. Hiszen még mindig a francia oldalon ültünk. 

A meccs 1-1 lett. Ronaldo lőtte a portugálok gólját. A franciákét pedig az a srác aki nézett a meccs előtt és akinek a mezével álmodtam. A játékját nézve, nagyon sokat jelent neki a foci és nagyon tehetséges is benne. Lecsekkoltam instán, miután Maya elmondta a nevét. Nagyon jóképű srác, nem csodálom hogy annyian odavannak érte.

A meccs vége után Mayával elindultunk a kijárat felé. Nagyon nagy volt a tömeg, alig bírtunk előremenni. Megvártuk a stadion előterében, hogy elszállingózzon a tömeg, és Maya autogrammot tudjon kérni Ronaldotol. Addig amíg ő várt a sorára, én kiraktam egy képet insta sztoriba, hogy itt vagyunk Párizsban a híres Portugál-Francia focimeccsen. 

-Megvan az aláírás, mehetünk - kiabálta örömködve Maya. A kijárat felé indultunk, amikor is hirtelen valaki megragadta a vállam.

-Hé, várj egy kicsit! - szólt az idegen hang a hátam mögül.

Megfordultam, és szinte tátott szájjal bámultam az előttem álló srácot. Kylian Mbappé volt az. Meglepődötten néztem rá, egy kukkot se szólva.

-Ezt oda akartam neked adni! - szólt mosolyogva és felém nyújtotta a mezét.

-Kö-köszönöm - dadogtam. Hirtelen azt sem tudtam mi történik. Olyan jól nézett ki ez a srác. A mez olyan jól állt neki mintha rá öntötték volna. A mosolya lélegzetelállító volt. A szeme pedig mint egy aranyos kiskutyáé. Már tudom miért van sok csaj belezúgva. Iszonyat dögös. Viszont még mindig nem értettem, hogy egy olyan híresség mint ő, miért adja oda a mezét egy olyan átlagos csajnak mint én. És hogy miért pont nekem.

-Tetszett a meccs? - kérdezte kétszáz wattos mosolyával.

-Öhm igen, gratulálok a gólodhoz, nagyon tehetséges vagy! - válaszoltam. Nem tudtam hogy viszonyuljak ehhez az egész helyzethez, ezért próbáltam nyugodt maradni és nem újra leégetni magam egy helyes pasi előtt.

-Köszönöm, aranyos vagy! - mondta, majd ezután végig nézett rajtam tetőtől talpig. Az arcán látszott, hogy tetszik amit lát.

-Mennünk kéne - szólt oda Maya a hátam mögül.

-Ja persze, induljunk. Örültem a találkozásnak - fordultam vissza mosolyogva Kylianhez, és már épp indultam volna ki, amikor visszahúzta a kezem.

-Várj, még a nevedet sem árultad el! - mondta reménykedve.

-Szofi, Szofi Hale. - válaszoltam mosolyogva, majd Maya mellé lépve elindultunk ki a stadionból.

-Maya majd kiugrott a bőréből, amikor kiléptünk az ajtón. 

-Láttad ezt?? Úgy nézett rád mint aki mindjárt felfal. Tuti bejössz neki!Tetszel egy híres focistánaak! - ugrált körbe sikítozva.

-Jaj Maya, hol kellenék én egy ilyen pasinak? Biztos csak azt csinálja mint amit minden csajjal. Az ilyenek szeretik ha a nők a lábaik előtt hevernek - mondtam neki lekezelően.

Nem akartam ebbe az egészbe többet belegondolni. Az előző kapcsolatomból is megtanultam, hogy az ilyen és ehhez hasonló csávóknak sosem leszek elég jó. Nem akarok  újból csalódni.

A szállásra visszaérve leraktam a Kyliantől kapott mezt az ágyra és elmentem tusolni. Hosszú napunk volt, jól esett egy kicsit felfrissülni. És hát nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ma két észveszejtően jó pasi mutatott irántam érdeklődést. Mintha egy álom lenne. Nem is nagyon tudom még felfogni.

Tusolásból visszaérve, ahogy beléptem a szobámba és ránéztem az ágyra, a ráterített mezzel, hirtelen deja vu érzés fogott el.

Mintha ezt már átéltem volna. És rájöttem. Az álmomban pontosan ez volt, ugyanez az ágy, ugyanez a mez. Ez nem lehetséges. Hogy lehet az, hogy pont ezt álmodtam?? Jövőbe látó lennék? Képtelenség.

Épp már kezdtem hülyének érezni magam, attól hogy ennyire túlgondolom ezt az egészet, amikor pittyent a telefonom. Aztán megint. És megint. Odamentem megnézni, kitől kaphattam értesítést, amikor hirtelen csörögni kezdett. 

Ránéztem a kijelzőre és elkerekedett szemekkel álltam a telefon előtt. Nem hittem a szememnek...

Köszönöm, hogy elolvastad az új részét, a "Hírnévbe merülve" című sztorimnak! Remélem tetszett! :) Írd le kommentbe a véleményed! :)