Hírnévbe merülve

Bizalmatlanság...

Amint hallottam a bejárati ajtó csapódását, önkéntelenül is kutatni kezdtem. Nem tudom mit kerestem. Talán egy okot, egy tárgyat vagy bármit, amiből kiderülhet mi áll Kylian furcsa viselkedésének hátterében. A szívem a torkomban dobogott, ahogy húzgáltam ki a különböző fiókokat a hálószobában, valami nyomot keresve. A gyomrom idegesen ugrált fel-alá, sosem voltam még ennyire felzaklatva. Nem gondoltam volna, hogy valaha annyira bizalmatlan leszek valakivel szemben, hogy idáig süllyedjek. Hogy okokat keressek arra, miért nem jó hozzám. Hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen Kyliannel és biztos, hogy van valami a háttérben. Forgott velem a világ miközben az ágy melletti szekrény utolsó fiókját felrántva egy Pandora karkötőt pillantottam meg a fiók egyik belső zugában.

A hirtelen sokktól mozdulni sem tudtam, a fejemben lüktetni kezdett a vér. Az első gondolatom az volt, hogy én hülye magamnak csináltam a bajt, hiszen kerestem valami okot és most, hogy megtaláltam azt, úgy éreztem a szívemből letört egy kis darab. Reménykedtem benne, hogy ez nem az, amire gondolok. Az agyam minden szegletével valami helyénvaló magyarázatot próbáltam keresni arra, hogy mit keres Kylianék nyaralójának hálószobafiókjában egy női karkötő. Biztosan az anyukája hagyta itt amikor utoljára itt járt. Vagy az ex barátnőjéé hiszen ki tudja már mióta lehet ott. Lehet, hogy a szakításuk után elfeledkezett róla és azóta is itt van. De Kylian miért tartotta volna meg? Valószínűleg csak nem tudta, hogy itt maradt és nem nézegeti a fiókokat.

Valahogy egyik kitalált történetem sem tűnt túl hihetőnek, amint belegondoltam milyen nevetségesen viselkedik mostanában Kylian. Lehetséges, hogy ez a karkötő Izabelláé? Vagy egy másik lányé, akit felhozott amíg nem voltam itt? A karkötőt visszatettem a helyére, mintha hozzá sem nyúltam volna. Felültem az ágyra és csak meredten bámultam ki a hátsókertre néző erkélyablakon. A szívem a torkomban dobogott, a szememből folyni kezdtek a könnyek. Nem akartam túlgondolni a történteket, de milyen magyarázatot lehet erre adni? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az anyukájáé. De akkor kié?

Míg Kylian haza nem ért az ágyban feküdtem és a könnyeimmel küszködtem. Magamat okoltam, amiért mindig túlkomplikálom a dolgokat és magamnak okozok fájdalmat a kíváncsiságommal. Azonban nem akartam, hogy ezt Kylian is észrevegye. Nem fogom elmondani neki. Legalábbis egyelőre. Addig míg ki nem derül magától kié is lehet az a karkötő. Megpróbálom kideríteni, azalatt míg itt vagyok hiszen, ha nem tudja, hogy gyanakszom, nem lesz olyan óvatos. Mikor meghallottam a ház elé parkoló autó hangját, gyorsan a fürdőszobába siettem és hideg vízzel átmostam a sírástól kipirosodott arcom. Semmiképp sem akartam, hogy Kylian megsejtse, hogy van valami gond. Mivel a hideg víz hatására sem sikerült elérnem a kívánt hatást és az arcom ugyanolyan rákvörös volt, mint előtte, egy hirtelen ötlettől vezérelve, felkaptam egyet a fogason lógó törölközők közül és a ruháimat a szennyesbe dobva, gyorsan beálltam a zuhany alá és engedni kezdtem magamra a vizet. A víz csobogásától csak nehezen hallottam, hogy Kylian beért-e már a lakásba ezért a fejemet a vízsugár alá nyomva elkezdtem mosni a hajamat, hogy minél hihetőbbnek tűnjön a jelenet. Közben próbáltam megnyugodni és visszaszorítani a könnyeimet. Végülis, a pirosságot már foghatom a meleg vízre is. A szememet becsukva hagytam, hogy a langyos víz végig folyjon az arcomon. Mindent félretéve, jól esett a zuhany és segített ellazulni. Mégsem volt annyira hülye ötlet. Ahogy a gondolataimba mélyedve a testemen végigsikló vízcseppekre koncentráltam, éreztem ahogyan valaki megsimítja a derekamat és lassan elkezdi csókolgatni a nyakszirtem. Amint hozzámért kirázott a hideg. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem is hallottam, hogy Kylian időközben belépett a fürdőbe.