Hírnévbe merülve

Sosem leszek elég jó...

Alig láttam a szememből patakokban folyó könnytől. Amint a kertbe értem, a kijárat felé vettem az irányt. Nem érdekelt hányan látnak, és hogy mit gondolnak. Csak el akartam tűnni onnan. Hirtelen a semmiből egy kéz fogta meg a vállamat.

-Hé hé hé Szofi, mi a baj? - kérdezte Eric ijedten. A sírástól nem tudtam szóhoz jutni. Magához ölelt. Belebújtam izmos mellkasába, melegsége megnyugtatott egy pillanatra. A könnyeim teljesen eláztatták ingjét, de ez őt egyáltalán nem zavarta.

-Hazavigyelek? - nézett rám, miközben egy zsepit nyújtott felém. Tudta, hogy nem ez a legjobb pillanat arra hogy kérdezgessen. 

-Nem ittál? - néztem rá, könnyeimet törölgetve.

-Nem, holnap lesz pár elintéznivalóm korán, ami miatt nem lehet. Idehozom a kocsit és hazaviszlek titeket jó? - nézett rám és az addigra mögém érő Mayára. Csak bólintottam, ő pedig elindult a parkoló irányába.

-Szofi, várj már meg kérlek! - szaladt ki Kylian utánam. -Nézd, ez nem az aminek látszik érted?

-Nem, nem értem! De nem is akarom megérteni. Hülye voltam, hogy bíztam benned.

-Szofi, kérlek beszéljük meg! - fogta meg a kezemet. Gyönyörű barna szemei reménykedve néztek rám. Mire válaszolhattam volna, egy fekete audi állt meg melletünk az úton.

-Mehetünk? - kérdezte Eric, miközben kiszállt az autóból és segített Mayának betenni a táskáinkat a hátsó ülésre.

-Te viszed haza? - nézett Kylian kérdőn először Ericre majd rám.

-Talán valami problémád van vele? - kérdezte Eric mellém lépve.

-Veled van problémám - lépett hozzá közelebb dühösen Kylian és meglökte. A lökésre Eric meghátrált, majd elindult Kylian felé. 

-Legközelebb talán megtanulod, hogy kell tisztelettel bánni egy nővel! - lökte meg Kylian vállát.

-Legközelebb talán megtanulod, hogy ne szólj bele mások dolgába! - üvöltötte Kylian idegesen, az öklét Ericre emelve.

-Álljatok már le! - tettem a kezem a két fiú közé.  -Eric mehetünk kérlek? - néztem rá. Elindultam a kocsi irányába és beültem az anyósülésre. Eric beült a kormány mögé, és már épp indultunk volna amikor Kylian odalépett az ajtóm felől lévő ablakhoz. 

-Szofi kérlek! Maradj! - nézett rám könyörögve.

Könnyes szemekkel megráztam a fejem és felhúztam az ablakot. Eric beindította  a kocsit és elhajtottunk. A tükörből még láttam, ahogy Kylian idegesen a földhöz vágja a zakóját és beleüt egyet a mellette lévő villanyoszlopba.

Az úton nem szólalt meg egyikünk sem. Maya elmondta Ericnek a címet és az út további részében csendben ültünk. A fejemet a kezemen megtámasztva néztem a város kivilágított utcáit. Most valahogy nem tűntek olyan szépnek. A hotel előtt Maya elköszönt Erictől és kiszállt a kocsiból.

-Köszönöm, hogy elhoztál minket! - néztem rá hálásan, majd a kilincset megfova épp kiszállni készültem amikor Eric megfogta a kezem.

-Szofi várj! - húzott vissza az autóba. -Ő nem hozzád való! Te jobbat érdemelsz! - nézett mélyen a szemembe. Valahol igaza lehet. De ezt nem vele akartam megbeszélni.

-Jó éjszakát Eric! - mondtam halványan mosolyogva és kiszálltam az autóból. Hallottam, ahogy idegesen a kormányra csap, viszont már nem néztem vissza rá. Amint felmentünk a szobánkba, és az ágyon megláttam a Kyliantől kapott mezt, újra előtört belőlem a sírás. Maya bedobta a pólót a szekrénybe és szorosan átölelt.

-Túl leszünk ezen is! - mondta megsimítva a fejem. 

Ez volt a második alkalom, amikor egy jobbat választottak helyettem. Úgy éreztem, sosem leszek elég jó senkinek. Mit is gondoltam. Tudat alatt már az elejétől fogva tudtam, hogy nem vagyok elég jó Kylianhez. Fel sem érek azokhoz a szupermodellekhez akikkel dolga volt. Nem vagyok sem híres, sem különleges. 

Pittyent a telefonom. Ez zökkentett ki az önsajnálatból. Kylian írt.

k.mbappe: Szofi, nagyon sajnálom, ami ma történt!

k.mbappe: Nem akartalak megbántani.

k.mbappe: Félreérted a helyzetet!

k.mbappe: Kérlek beszéljük meg.

Nem írtam vissza. Bele sem léptem a beszélgetésbe. Túl sok volt ez nekem mára. Pihentetnem kell az agyamat. Akárhányszor lecsukom a szemem, Kyliant látom, ahogy mosolyog rám a filagórián. Majd ahogy, Izabella megcsókolja a lépcső aljában. Beleégett a retinámba.

 Levettem a ruhámat és egy törölközőt magam köré tekerve a fürdőszoba felé indultam. Rám fért egy zuhany. Próbáltam kiverni a fejemből, mennyire szerelmesnek éreztem magam Kylian karjaiban, ha csak egy percre is. Beálltam a zuhanyrózsa alá és hagytam, hogy a jéghideg víz csak folyjon le az arcomon. Legalább lemossa a szégyent és megaláztatást amit éreztem. Vagyis reménykedtem benne. De nem így történt. A hideg víz hatására elkezdtem fázni és az ajkaim remegni kezdtek. Ez újra eszembe juttatta, azt milyen volt Kylian puha ajkait csókolni. Nehéz lesz elfelejteni.

 Magam köré tekertem a törölközőmet és a hajamat kicsavarva a szobámba indultam. Maya éppen Markkal beszélt, ezért becsuktam magam mögött az ajtót. Kerestem egy zenét, ami ilyenkor feldobja a kedvem. Amikor nem érzem magam elég jónak és gyötröm magam a hülye gondolataimmal, általában "Hailee Steinfeld-Love myself" című száma segít kizökenni az önsajnálatból. Most is ezt a számot választottam. Megnyitottam a youtube-ot és énekelni kezdtem. Éppen a törölközőmet készültem levenni magamról amikor, kopogtak az ajtón. 

-Gyere - kiabáltam Mayának éneklés közben. Vagyis azt hittem ő fog bejönni azon az ajtón. De az ajtó mögül nem Maya lépett ki, hanem valaki más...egészen más..

Köszönöm, hogy elolvastad az új részét, a "Hírnévbe merülve" című sztorimnak! Remélem tetszett! :) Írd le kommentbe a véleményed! :)