Hírnévbe merülve

A dráma az életem része...

Egy gyönyörű négy csillagos hotel előtt álltunk meg az autóval. Kylian kisegített, amíg a személyzet egy tagja átvette Neytől a kulcsokat, hogy beparkoljon. Ahogy a hotel önműködő ajtójához közeledtünk egyre idegesebb lettem. Itt lesz Kylian összes csapattársa, az edzői, barátok. De, amitől a legjobban féltem a média. Minden mozdulatunkat figyelik, egy rossz mondat és már újra a címlapokon leszek. Nem akartam rossz benyomást kelteni. Sőt egyáltalán nem akartam bemenni oda.

-Nem lesz semmi baj! Végig melletted leszek! – mosolygott rám Kylian, miután látta az arcomra kiülő rémületet. Kezét lassan az enyémbe csúsztatta és elindultunk.

Egy nagy feldíszített terembe kísértek minket. Már a társaság nagy része ott volt mire odaértünk. Mikor beléptünk az összes szempár ránk szegeződött. Végignézték ahogy Kylian lesegítette a kabátom, és a pincér tálcájáról levéve, egy pezsgőspoharat adott a kezembe. A kínos csendet Neymar törte meg.

-Akkor koccintunk vagy mi lesz? – kapott le egy poharat a tálcáról és a körben álló csapattársai felé indult.

- Minden rendben? – suttogta Kylian miközben saját magának is vett egy pezsgőt.

-Igen, csak mindenki minket bámul – suttogtam vissza zavart mosollyal.

-Csak azért, mert gyönyörű vagy! – fogta meg a derekam magához húzva.

-Haver nem is tudtam, hogy ilyen szép lányok is megkörnyékeznek – nézett végig rajtunk egy magas sötét hajú srác nevetve. Ha jól emlékszem Hakimi a neve. Kezet fogtak Kyliannel és elkezdtek beszélgetni a legutóbbi meccsről, amin Kylian megsérült. Az egész beszélgetés alatt kínosan éreztem magam, reménykedtem benne, hogy arról a részről nem lesz szó, ahol mindent eldobva szaladtam le a lelátón, mint egy bolond. Szerencsémre, épp mikor az a rész következett volna a történetben, odajött még hozzánk pár srác. Őket már látásból ismertem, a meccsekről. Veratti, Draxler és Marquinhos.

-Mbappénak barátnője van? Ilyet sem lehet gyakran látni! – szólalt meg a hátunk mögül Ander Herrera. Őt is láttam már párszor. A poénján mindenki elkezdett nevetni. Láttam Kylianen, hogy kissé kínosan érzi magát, hiszen épp most oltják be a barátai előttem, hogy mekkora nőcsábász és nem tud megállapodni. Titkon mulattatott a dolog, hiszen a sajtó előtt ő is ugyanezt csinálta velem a kocsiban, amikor provokálni próbálta az újságírókat.

Amíg Kyliant a haverjai ugratták, én körbe pásztáztam a szememmel a teremben. Pár feleség is elkísérte a férjét, illetve rengeteg számomra ismeretlen ember volt ott. Nem gondoltam, hogy egy ilyen konferencia ekkora eseménynek számít. Ahogy végignéztem a tömegen Ericet pillantottam meg az egyik asztalnál támaszkodva. Minket nézett. Amikor ránéztem halványan mosolygott egyet és a szemkontaktust tartva pár percig csak egymás szemébe néztünk. Hihetetlen dögös volt, ahogy ott állt. Az egyik kezében a poharát tartotta, a másik lezseren a zsebébe volt csúsztatva. Fekete öltönyt és csokornyakkendőt viselt. Fehér ingje annyira átlátszott izmos felsőtestén, hogy a kockáinak összes barázdája jól kirajzolódott. Kylian észrevette, a szemkontaktusunkat ezért a derekamnál fogva szorosan magához szorított és a fejemet elfordítva hevesen megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, csak meglepődve álltam miután ajkaink elváltak egymástól. A körülöttünk lévők is meglepődve bámultak ránk.

-Hú haver, menjetek szobára! – nevetett Draxler, mire Kylian is nevetni kezdett. Mire visszanéztem Eric felé már nem volt ott.

-Szerintem én most elmegyek a mosdóba! – mondtam Kylianre nézve és elindultam a mosdó elé kirajzolt táblák irányába. Végre fellélegezhettem kicsit. A haverjai között annyira feszültnek éreztem magam. Miért gondoltam akár egy másodpercre is, hogy jól sülhet ki az este? Ahogy nyitottam volna a mosdó ajtaját, éreztem egy nagy koppanást. Véletlenül neki nyitottam valakinek az ajtót. Remek! Ki hitte volna?