Hírnévbe merülve

Gyógyulás...

-Jézusom, Ney mit keresel itt? - kaptam vissza magamra a törölközőt ijedten.

-Maya engedett be. Beszélnünk kell! - mondta.

-Köszi Maya - morogtam.

Gyorsan magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy pólót, amíg Maya Neymarral beszélgetett.
Miután felöltöztem, Ney becsukta maga mögött az ajtót és leült az ágyamra.

-Figyelj Szofi, az egész az én hibám! - mondta szomorúan. 

-Miről beszélsz? - néztem rá kérdőn.

-Izabella már évek óta az egyik legjobb barátom. Szinte már olyan mintha a húgom lenne. Este odajött hozzám, hogy Kylian csúnyán bánt vele, ezért megkerestem és megkértem, hogy kérjen bocsánatot. Nem tudtam, hogy Izabella többet akar tőle mint barátság. Tudom, hogy régebben volt köztük valami, de azt hittem annak már rég vége. Izabella viszont nem így gondolta - nézett szégyenkezve maga elé. -Sajnálom ahogy viselkedett veled, és azt is hogy bekavart nektek Kykyvel. Én csak azt szeretném, hogy a két legfontosabb ember az életemben jó viszonyban legyen.

-Köszönöm, hogy ezt elmondtad Ney! - simogattam meg a vállát biztatóan. -Nem haragszom rád. 

-Kyliannek tényleg tetszel Szofi! Egyik lány sem volt még rá ilyen hatással - mondta a szemembe nézve. A szavai a lelkemig hatoltak. Tudtam, hogy ez nem működhet. Kyliannel nem vagyunk egymáshoz valók. Nem mondtam semmit csak bólintottam és kikísértem Neyt az ajtóig.

-Adj neki egy esélyt! - ölelt meg búcsúzásképp és elment.

A gondolataim megint az este körül jártak. Most már tudom, hogy nem Kylian hibája volt a mai, viszont ez nem változtat azon a tényen hogy nem illünk egymáshoz. Hozzá egy olyan lány való mint Izabella. Egy olyan, aki nem rontja a hírnevét.

-Jól vagy? - kérdezte Maya, az ajtónak támaszkodva.

-Nem nagyon - mondtam szomorúan mosolyogva.

Maya úgy döntött, hogy a mai éjszakát a szobámban tölti és velem alszik. Hálás voltam neki ezért. Már épp elaludtam volna amikor pittyent a telefonom. Eric írt.

eric.jhn: Fent vagy még?

szofi.h44: Igen.

eric.jhn: Lenne kedved holnap sétálni velem egyet a városban?

A kérdése meglepett. Viszont lehet hogy ha Ericcel vagyok, ő eltereli a figyelmem Kylianről, meg az önsajnáltatásról. Ennél jobb programom úgysincsen holnapra, szóval igent mondtam. 

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. A tegnapi pia és a sírás megtette a hatását. Az első dolgom az volt, hogy bekapjak egy gyógyszert. Maya már természetesen fel volt öltözve és éppen reggelizett, amikor kibattyogtam.

-Jó reggelt hercegnő! - köszöntött mosolyogva. 

-Jó reggelt! - törölgettem a szemem álmosan.

-Mi a mai program? - érdeklődött kíváncsian.

-Eric elhívott sétálni - válaszoltam, miközben leültem reggelizni.

-Szofi! - nézett rám Maya dühösen.

-Mi van? - kérdeztem.

-Nem kárpótolhatod Kyliant Ericcel. Ez nem fair vele szemben - oktatott ki.

-Nem kárpótolni akarom. Egyszerűen csak jobb vele lenni mint sajnáltatni magam az ágyban egész nap. Válaszul Maya csak megrázta a fejét.

A beszélgetést lezártnak tekintettem. Nem volt most szükségem kioktatásra. Nem akarom azzal tölteni a további napokat, amíg itt lehetünk, hogy az ágyban fekszek és sírok. Ha már Franciaországban vagyok ki szeretném élvezni. És ezt is fogom tenni.

Ericcel 2-re beszéltük meg a találkát. Kocsival jött értem a szálláshoz, már kint álltam amikor odaért. Amikor beszálltam a kocsiba mosolyogva köszöntött. Egyáltalán nem éreztem kínosnak a dolgokat a tegnapi után. Teljesen jól kezelte a helyzetet.

-Hogy vagy? kérdezte az utat nézve.

-Jobban - mosolyogtam halványan.

-Ennek örülök. A sírás nem áll jól - mondta nevetve.

-El tudom képzelni - nevettem már én is.

Egy gyönyörű park parkolójánál álltunk le a kocsival. A park kavicsokkal kirakott ösvénye körül gyönyörűen virágzó fák húzódtak végig. Ahogy beljebb és beljebb sétáltunk, egy tavat pillantottam meg. A közepén egy híd húzódott. A szélére leülve, piknikeztünk. Nagyon jól éreztem magam Eric társaságában, sokat beszélgettünk egymás családjáról, az egyetemről, hogy hogy sikerült munkát találnia a csapatnál. 

Több órán keresztül ott ültünk. Rengeteget nevettünk, egyáltalán nem gondoltam Kylianre. Jót tett. Viszont amikor este visszaértem a szállásra újra eszembe jutott az egész. Az esték a legnehezebbek. Akkor van időm a legtöbbet gondolkozni. 

Az elkövetkezendő napokban sokat találkoztunk Ericcel. Néha Maya is csatlakozott hozzánk. Teljesen kiment a fejemből a buli és ami ott történt. Úgy tűnik kezd helyrerázódni az életem.

-Holnap lesz egy meccsük a fiúknak, örülnék ha jönnél - nézett rám Eric, miközben kikértük a fagyinkat.

-Hát nem tudom, hogy ez jó ötlet-e - válaszoltam. Kyliannek nem írtam vissza azon az estén. Azóta nem is beszéltünk, látni se láttuk  egymást. Úgy éreztem így a legjobb. Félek attól, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőlem, ha újra látom.

-Ne aggódj, melletted leszek! Maya is jöhet! Intézek nektek jegyeket - fogta meg a kezem.  Érintésétől kirázott a hideg. Pillangók repkedtek a gyomromban. Utoljára a buli estéjén éreztem ilyet. Azt hittem már sosem fogok újra így érezni. 

-Rendben - mosolyogtam rá.

-Szuper! - ölelte át a vállam. Akkor értetek megyek, a meccs előtt mit szólsz? - kérdezte izgatottan. Annyira örült, nem volt szívem nemet mondani neki.

-Megbeszéltük - mosolyogtam halványan.

Hazaérve elmeséltem Mayának, a holnapi meccs ötletét.

-Váó Szofi, merész vagy! - nézett rám nevetve. -De legalább sikerült túllépned a történteken. -mosolygott.

-Én sem hiszem el hogy ezt mondom, de azt érzem, nagyon összhangban vagyunk Ericcel. Megígértem magamnak, hogy adok kettőnknek egy esélyt.

-Helyes. Ha nem tennéd, akkor én repülnék rá, annyira dögös- nézett rám huncutul.

-Maya! Te foglalt nő vagy! - nevettem hitetlenkedve.

-Nem látom sehol Markot! - válaszolt nevetve. 

Ekkor még nem is sejtettem, mennyire nehéz erősnek maradnom és kizárni az érzelmeim azon a meccsen...

Köszönöm, hogy elolvastad az új részét, a "Hírnévbe merülve" című sztorimnak! Remélem tetszett! :) Írd le kommentbe a véleményed! :)