NaruSaku - A kitsune párja

Prólogus

A kitusneról sokan azt hitték, hogy csak mitikus lények, hogy nem léteznek pedig mindig is köztünk jártak. Hogy mikről is beszélek? A kitsune jelentése róka egy intelligens és bölcs lény, aki képes ember alakot venni. De nem is akármilyen emberi alakot, nagyon szép nők alakját tudja felvenni. Ezek a lények ahogy idősödnek egyre több farkuk nő ki, ezzel nőve a bölcsességuk és hatalmuk. A legnagyobb hatalom amit elérhetnek, ha elérik a 9 farkat. De ez csak hosszú folyamat során 1000 év betöltével eshet meg. Ilyenkor fehér vagy aranyszinű bundát növesztenek ezzel is jelezve korukat és mindazt amit már elértek az életben. Nagyon szép teremtmények, az ember könnyen elámul ha lát egyet. Azt állítsák elkábítja a hatalma alá keríti, könnyű célpontnak tekintendő a férfiak. Hiszen ki nem örülne, ha egy gyönyörű, fiatal, selymes hajú, bőrű , pozsgás arcú nő incselkedne velük vagy legalább is rájuk nézne. De testükben sok erő lakozik, nagy hatalom amivel rombolhatnak és építhetnek, irányíthatnak és mélybe taszíthatnak bármit és bárkit. Sőt azt mondják a férfiak erejéből táplálkozik... Évekig az emberek legendáknak hitték, mitoszoknak egy ijesztegetős történetnek, hogy a gyerekek bent maradjanak és ne rosszalkdojanak. 

De egy nap minden megváltozott... Forró meleg nyári nap sütött Konoha utcáin, az emberek kint nyűzsögtek a piaci téren vagy csak szomszédokkal társalogtak. A meleg ellenére, mindenki arcán fülig ért a mosoly. Egy összetartó falu voltak, akik egyik falu végéből a másikba siettek ha épp kellett. Egy fiatal férfi, aki alig múlt el 25 éves, vörös hajú és zöld szemű, amik olyan szépek és úgy ragyognak mint a smaragd. Egy terep szinű nadrágban és fekete polóban sétál az utcán, bal vállán kapát visz és jobb kezében egy kis szatyor libegtet ide - oda. Ebben a kis szatyorban nem vihet semmi mást, mint egy poharat és egy jó üveg hűvös vizet. Nagyon jó kedve van, fütyürészik, amikor valaki mellett elmegy hangosan "Jó reggeltet!" köszön és udvariasan megkérdi, hogy minden rendben van-e az adott személlyel. Az egész falu ismeri mindenki nagyon szereti,  nem más, mint Yoshi Haruno, a Haruno család egyetlen örököse. Bár egy nagy nemesi család,  sosem dicsekedtek és mint a legtöbben a faluban földműveléssel foglalkoztak ezzel is segítve a falusiakon, akik minden évben szeretettel és örömmel osztották meg velük a termést.

      - Még ilyen nagy forróságban is kimész dologzni Yoshi?

      - Hát tudja, hogy van ez Mrs. Yamanaka a munkából sosem elég. - az idősebb hölgy felnevetett. 

      - Nem kellene ennyit dolgozz, végre arra szánhatnál időt, hogy keress magadnak egy jóra való feleséget. Már abban a korban vagy, bizony , bizony. - a fiatal fiú csillingelő nevetése felhangzott.

     - Mikor eljön az idő, akkor lesz. Addig is a munka nem hagyhat alább, föleg ebben a forróságban. Legyen szép napjuk!

Ezzel a fiú sietősebbre vette a lépteket és elindult kifele a faluból a termő földek felé. Manapság tényleg aki csak ismerte ezzel jött, hogy bizony, bizony itt az idő megnősülni, kedves, jóravaló feleséget találni, aki természetesen jól is főz. De egyelőre nem találkozott senkivel, aki annyira megdobogtatta volna a szívét, hogy eldöntse megszeretné kérni az kezét. Ahogy átlépte a faluja kapuját, az a gondolat fészkelt a fejében, hogy ne a szokásos utón menjen hanem ami az erdőn keresztül vezeti, valamivel hosszabb de legalább végig árnyékban mehet. Így sarkon fordult és neki indult az erdőnek. Nem sokan jártak erre fele, egyesek szerint szellemek lakják és aki beteszi ide a lábát azt megszállják és sosem lesz már a régi. Egyre mélyebbre ment, de ő nem vett semmi olyant részre, ami furcsa lenne, szokatlan és hangot sem hallot ami abnormális dolgora adna jelet. Folytatta utját egymagában, jókedvvel és fütyürészbe. 

Ahogy egyre haladt tovább és tovább, közelben egy vízesés csobogását hallotta meg, de nem ez állította meg, mellette hallkan egy kellemes, csillingelő, lágy dallamot csipett el, egy nő hang volt. Letette a szatyrot és a kapát a kezéből és lassan lefele ment a vízesés felé, kíváncsisága vitte, hogy ugyan kinek van ilyen szép hangja. Már távolról megpillantotta a vízesést, majd később a kis tavat is ami alatta keletkezett, de ahogy a tó közepére tekintett szava elállt és szemei kirekedtek. Egy csodaszép hosszú fehér hajú, selymes bőrü nőt látott meg aki meztelenül fürdött a habok lágy ölén. Ő énekelt, hangja kivételes volt, de a szépsége az földön kívüli.  Yoshi gondolatában már nem járt a munka, nem járt a termés és, hogy esetlegesen a forróság mit okozhat neki. Már csak ez a gyönyörű nő járt és, hogy nem kíván semmi egyebet csak, hogy ez a gyönyörű teremtés az ővé legyen.