NaruSaku - A kitsune párja

15. fejezet

Ino:

Nos itt vagyok. Ezen is át kellene esni, itt a legjobb idő, ha most lemegyünk az ebéd szünetbe mindenki letámadja Sai-t és engem is és rögtön ki fog derülni a hazugságom. Így is nagy szerencsém van, hogy az eddigi rövid szünetekben Sai folyton eltűnt az osztályból, aztán rögtön csak órára jelent meg. Hinatával sem beszéltem meg a dolgot, mert mindenképpen először Sai-el akartam. Nem mintha várnék is bármira, hogy ezt az egészet megértse. Hogyan is érthetné meg? Bár így volt elég idő, hogy köbre járja az osztályt a hír, sőt már az iskolát is, hogy Ino Yamanak és Sai Ibahara járnak. A hír, hogy az a srác, aki folyton a rajzokat bújta, eltudta csábítani a suli egyik menő csaját. Hát hadd ne mondjam, hogy mennyire zavarba jöttem ezektől a hírektől... bár volt olyan is, ami felbosszantott. Sakuráról sem lankadtak a pletykák, hogy Narutoval látták és megszöktek együtt, ezzel kapcsolatban meg fokozodott, hogy újabb nyomi gyermek hódított meg egy menő csajt, hogy a visszahuzodott, saját világban járó különök hódítsák a menő csajokat. Sőt olyanok is voltak, akik azt beszélték, hogy hamarosan Hinata és Sasuke is szakítanak, mire Hinata hasonló különckével fog összejönni. Amint ez Sasuke fülébe jutott rá is csapott az asztalra és mindenegyes osztályba betörve kikiáltotta, hogy ne merjenek háta mögött bármi rosszat is szólni róla, róluk, Hinatáról mert nem fog szemet hunyni rajta és fejezzék be ezeket a hülye pletykákat. Jól is tette, az emberek csak pletykálni tudnak, alaptalan dolgokat, össze vissza fecserésznek, őket csak az érdekli, hogy valamiről jól elbeszélgessenek és kinevessenek, nem is gondolnak bele, hogy milyen üresen beszélnek és milyen nyomokat hagyhatnak egy - egy emberbe. 

Sakura... Sakura... Sakura nem szökött meg Narutoval, nem jöttek össze... ha, ha össze is jöttek volna, nem lett volna miért megszökjenek, sosem tagadtuk volna ki ezért. Biztos, hogy lett volna egy rendes magyarázata és megértettük volna. Oké, hogy nem barátkoztunk vele és eléggé negativumot gondoltuk róla, de ha Sakura... Sakurának lett volna egy rendes magyarázata akkor el fogadtuk volna, megpróbáltunk volna vele barátkozni. De kizárt, hogy ők ketten járjanak, Sakura pontosan jól tudja, hogy Narutoról milyen dolgok jártak, hogy milyen ember és milyen környezetbe keveredett. Veszélyes figura, akivel nem szabadott barátkozni. Ha vele is van, biztos, hogy csak vénetlen vagy... vagy mi van, ha Naruto valamibe belekeverte, ha Sakura vénetlenül összefutott vele, meglátott valamit és most kényszerítit, hogy mellette maradjon és hallgasson és...

      - Csak azért hívtál ide fel, hogy nézzük egymást? - szólalt meg egy mélyebb hang. Felkaptam a fejem és találkoztam egy sötét szempárral. Igaz, el is felejtettem, hirtelen, hogy most is jöttem fel ide a tetőre ebéd szünetben.

       - Öhm... nem... Sai, beszélni akartam veled valamiről! - aj, most mit is kellene mondjak? Hogyan mondjam? Majd kiugrik a szívem a helyéről! - Tudod... én... én... egy... elég... nagy ostobaságot csináltam. Nem, nem... nem gondolkodtam és hát belekevertelek téged is... - huh, hirtelen milyen meleg lett itt. - Én nem akartam, csak kibökött belőlem, mert... - nem tudtam a szemébe nézni így folyton körülötte lévő környezetet pásztáztam. - Szóval arról van szó, hogy...

     - Azt mondtad a többieknek, hogy járunk!

     - Azt mondtam a többieknek, hogy járunk!... Tessék?!  - lepődtem meg, amikor tudatosult bennem, hogy éppenséggel ugyanazt mondta, mint én. - Már hallottad? - ajkamba haraptam.

     - A múlt szünetben Kiba zaklatott a helyemen, ahol rajzolni szoktam békésen. Először foglamam sem volt, hogy mi baja de aztán kibökte.

     - Zaklatott? - oh, bakker erre nem is gondoltam! Idióta Kiba, miért tette ezt?! - És... és te mit mondtál neki?...  Vagyis izé... először is sajnálom, hogy belekevertelek ebbe. Nem lett volna jogom erre, csak Kiba folyton a nyakamba lohogott és egyszer mindenkorra leakartam ezt zárni.