NaruSaku - A kitsune párja

30.fejezet

Naruto:

Hajnali 6 óra volt amikor megébredtem és azt a késztetést éreztem, hogy nézzek ki az ablakon. Meglepődve észleltem, hogy Sakura ott ül a padon, ahol az este is. Magamra kaptam a takarót és kisiettem hozzá. Nem érzékelte, amikor kiléptem az ajton és azt sem amikor készültem leülni mellé. Csak akkor tudatosult benne, hogy ott vagyok amikor leültem és a takaro egyik részét rá terítettem.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt! Miért vagy ilyen korán ébren? - A tegnap este nem volt könnyű. Megtörte Sakurát és tudtam, nagyon is jól tudtam, hogy valamit nem mondott el, azért mert féltett. Ezért is kell rajta tartanom a szememet, nehogy valami hülyeséget csináljon. Éreztetnem kell vele, hogy itt vagyok mellette és nincs amitől félnie. Nem lesz semmi baj, együtt ezen js átesünk.

- Nem tudtam, aludni...

- Hosszú nap volt, mi a tegnapi? - bólintott, és fejét a vállamra helyezte. Átöleltem.

- Tudod ugye, hogy velem bármit megoszthatsz? Itt vagyok és nem is megyek sehová.

- Tudom! - ölelt át. - Olyan szerencsés vagyok!

- Nem, Sakura én vagyok szerencsés. Fényt hoztál az életemben. Kihuztál a sötétségből. Kezet nyujtottál felém, akkor amikor senki más nem tette. - megpusziltam a feje búbját.

Percekig csak ültünk ott és néztük az ébredő várost. Friss pék árú szállingozott a levegőbe. Takarítanak a közeli étteremben és friss árut hoznak a kis boltban. A tegnapi nap ellenére, nem áll meg a munka.

- Ha már ilyen korán felkeltünk mit szólnál ha ki használnánk ezt a napot és együtt töltenénk? Már csak mi ketten.

- Ez remekül hangzik. Van is valami terva kis kobakodban?

- Hmmm... Mi lenne ha elmennénk az erdőbe a kis házhoz?

- Nem tudom mennyire jó ötlet. A nagyapád emberei...

- Az ős biztos elmondta, hogy itt vagyok és már a tervet eszelik ellenem. Nem fognak most megindulni szerintem. Kiyoshi is így gondolja és amúgyis érzik egymást. Ha elindul, tudni fogjuk. - arca ahhoz képest nyugodtnak tűnt, sőt határozottnak.

- Rendben! De szóljunk Shunéknak.

Sakura bólintott és bementünk a házba. Sakura ment felkölteni a bátyját és szólni, hogy elmegyünk sétálni. Nem hallottam a beszélgetésüket, de gondolom Shun maradásra akarta birni vagy, hogy jöjjenek ők is de Sakura valahogy meggyőzte ugyanis egy fél órával később már uton voltunk.

Kézen fogva sétáltunk az utcán, ami lassan telt meg emberekkel. Sokan mintha meg sem érezték volna az esti fesztivált. Készen voltak az új napra. Ám voltak akiken látszott a hosszu éjszaka jelei.

- Mi lenne ha vennénk valamit? Egy kis ropit? Üditőt? Egy kis piknikezés a ház előtt?

- Ez remek ötlet! - valami furcsát érzek. Sakura boldog, de valahogy mégis nehezedést érzek rajta. Mintha sietne ezzel az egésszel. - Amugy niztos ezt akarod? Tudom, hogy az esti dolog...

- Elakarok feledkezni mindenről. - fogta arcomat két keze közé. - Mielőtt az egész őrület elkezdődne. Csak veled!

Megcsókolt és ezzel el is feledkeztem arról ami aggasztott. Igaza van, ez jó ötlet. Mielőtt elkezdődne az egész szembe szállás legyünk együtt, szerezzünk közös pillanatot. Ki tudja mi lesz utána.

Sakura belépett az üzletbe, én elvettem egy kosarat és követtem. Sakura mosolyogva nézegette a polcokat majd elvett valami és felém mutatta, mire bólintottam már helyezte is bele a kosárba. De azt tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy veled maradhassak.