NaruSaku - A kitsune párja

12. Fejezet

Naruto:

       - Sa... Sakura? Sakura? - ismételgettem a nevét hátha valahogy reagál. De semmi. Egyáltalán nem értettem, hogy éppeg mi folyik itt. - Sakura? - tettem egy lépést felé miközben kezemet felé nyújtottam.

Viszont a következő pillanatban minden olyan hamar történt. Arra eszméltem, hogy neki csapodok a falnka és Sakura kis kezei a nyakamat fogják és szorítsák. 

     - Sa... s... te... n... n... nem vagy Sakura! - böktem ki. - Hol.... h.... hol... hol van Sakura? 

Átvertek? Valaki elrabolta Sakurát és beöltöztették, hogy átverjenek? Nem! Akkor ha álcáznia kellett volna miért nem maradt a parokájában... válla fölött hátra pillantottam de a földön semmiféle paroka nem hevert. Káprázott a szemem? Az előbb az ajtóba nem Sakura állt? Vagy ez az egész valami álom? De hát ezt az előttem álló nőt nem ismerem és a szorítása. Igazi... érzem.

      - Sakura most mélyen alszik. Ne aggódj nem esik bántodása. Viszont a tiédet nem garantálhatom.

     - K..k... ki vagy te? S... Sakura hol van? - mi az, hogy mélyen alszik?

      - Sakura, Sakura, Sakura! Hallgass! - ezzel kissé beverte a fejemet a falba. - Vagy tán többet éreznél iránta? - huzta ajakait gonosz mosolyra. Mégis ki ez a nő? Hogy került egyáltalán ide? - Kicsit sajnálom azért Sakurát, én magam sem hittem, hogy ennyire ostoba vagy és ilyen hamar lebuktatod magad. De megbeszéltem vele, tudta, hogy ez lesz a következménye.

     - Miről beszélsz? - tudtam már rendesen beszélni, mivel engedett szoritásából. - Hol van Sakura? Azonnal hozd ide Sakurát! - támadtam neki, de úgy tűnik erő fölénybe volt mivel könnyek visszavert a falnak. 

      - Jól van, jól van. Hogy lásd milyen kedves vagyok, a te fajtádhoz képest - mondta undorral az utobbi szavakat. - Elmondom, hogy  Sakura és én egyek vagyunk. Én Sakurában vagyok. - mutatott a mellkasába.

       - Tessék?! Mégis miről beszélsz?

      - Oh, ne tégy már úgy mintha nem tudnád! 

     - Khm! Kh! - köhögtem minekután ismét megszorította a nyakamat.

Mit jelent az, hogy Sakura és ő egyek? Hogy Sakurában van? Ez mit jelent? Lassan valami derengeni kezdett, apámmal való beszélgetés mielőtt eljöttünk volna "Haruno" , az esti álom "Közeledben van". 

    - Kitsune... - döbbentem rá az igazságra.

     - Látod, látod, tudsz te valamit! Csak egy kicsit ki kell szedni belőled! 

     - De miért? Hogy kerültél pont bele Sakurában? Miért? - hogy Sakura? Sakura az a személy kait megkellene ölnöm?! Erre, erre képtelen vagyok! Ez nem lehet igaz! Ez képtelenség! Itt csak valami tévedés lehet!

      - Nincs semmi tévedés. - kissé ijedten tekintettem vissza rá.  Gondolat olvasó lenne? - Amúgy a történetet ismered te is, csak egy kicsit még összekell tenned. Viszont, nincs több fecsegés! Mondd el, miért vetted annak a nyomorultnak a nevét a szájadra? - ütötte ismét a fejemet a falnak. 

     - Hát ő az ükkapám... normális dolog, nem, hogy visszaemlékszem rád?

      - Pontosan, az ükkapád. Tehát személyesen nem találkoztál vele. Szóval bökd ki gyorsan! Miért emlegetted az a férfit?! - meredt rám dühösen és komolyan mondom kék lángot vélltem felfedezni szemeiben.

Amit apám mesélt... amit Taishi apó, az álmomban emlitett. Az mind igaz! Ez?! Hova kerültem? Egy mesében? Egy fantázia világban? Mi lett hirtelen? Hová tűntek az elmúlt, békés, örömteli napok ahol csak én és Sakura lehettünk. Ahol hülyéskedhettünk és hosszasakat beszélgethettünk. Mégis hová csöppentünk? Mi ez az egész? Megkellene ölnöm Sakurát? Apám, nagyapám és az őseim mind-mind megöltek valakit aki Haruno volt? Ez, ez valami rossz vicc. Ez! Ez... ezt nem hiszem el! De egy dologban teljesen biztos voltam, hogy az aki itt előttem áll és Sakura egyáltalán nem ugyanaz a személy. Sakura sosem bántana.