NaruSaku - A kitsune párja

2. Fejezet

Naruto:

A sorsunkat nem mi választjuk, az választ minket. Vagy legalábbis én magam így gondolom. Akárhányszor próbáltam a múltban felállni, mindig vissza rántott, mindig bekebelezett az emberek szemrehányó tekintete, a nevetésük és az ujjal való mutogatásuk. Nem tudtam változtatni, bármennyire is akartam, a végén mindig egyedül maradtam. A szüleim egyszerűen nem értették, hogy mi van velem, hogy az aranyos, mindig vidám fiúból, hogy lett folyton balhézó, magába zárkozott fiú. Mert sajnos ilyen voltam régebb és ez a bélyeg még mindig rajtam van. Egyszerűen rossz társaságban keveredtem és mire feleszméltem és kiszerettem volna lépni, szemembe nevettek, majd megvertek és az utcán hagytak. Mindenki megnézett és méterekkel arébb elkerült. Emlékszem egy esős nap volt, egy híd korlátjának támasztottam hátam, ahogy ott ültem, minden végtagom belesajdult, bal lábam behajlitva, bal karomat neki támasztottam, jobb lábam kinyújtva és kezem rajta pihent. Csak magam elé dermedtem, mintha kövé dermedtem volna, mint egy élettelen szobor. Nem láttam kiutat, körforgásban éreztem magam és csak azért, mert egyszer rossz emberekkel barátkoztam, mert rossz emberbe szerettem bele, biztam benne, hogy bármi komolyságot is elvárhatok tőle, hogy komolyra fog fordulni a dolog. De tévedtem... Miatta és "kutyái" miatt az emberek szájra vették a nevem és pletykákat kezdtek terjengeni rólam. De nem érdekelt, nem vettem figyelembe őket, megszoktam az idő kezdetével. De 2 éve nagyjából, mikor visszaléptem és azon a bizonyos esős napom megvertek, a hídnál mégsem voltam észrevétlen, az a világ amibe azt hittem, hogy vagyok, a szürke világom, hirtelen újra szinekbe borult, mikor egy piros ernyő került fölém és kezemben egy doboz cseresznyevirágos Pocky került, egy matrica díszelgett rajta azzal a szöveggel, hogy "Do Your best", a lány elszaladt, táskáját maga fölé tartva, hogy amennyire lehet ne ázzon meg. De még elcsíptem különleges, ritka rózsaszin haját.... És abban a pillanatban nem is tudom mi történt velem, egyszerűen, mindent kiengedtem magamból, sirtam, férfi létemre kiengedtem mindazt amit magamban tartottam. Valaki meglátott, valaki megérintett, kihúzott a fényben. 

Másnap végre jó kedvvel indultam suliba, nem változott semmi, nem lettek barátaim, de láthattam az én angyalomat, aki kivezetett a sötétségből. Továbbra sem érdekelt, hogy legyenek barátaim, hogy mit mondanak rólam mások, csak az érdekelt , hogy lássam a mosolyát, hogy háttérben figyeljem,  meghuzodva, nekem ez elég volt. Figyeltem,  úgy éreztem ő más,  más mint a többi lány. Meglátott bennem egy gyenge roncsban valamit és felém nyújtotta kezét. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mégis nem tudom miért nem vettem észre eddig, Haruno Sakurát? Az, hogy megérintett, hogy ő sosem mondott egy rossz szót rám, ha találkozott tekintetünk rám mosolygott, szívembe férkőzött... Lehet ilyen? Csak nézed és nézed.... igen, életem egy komoly időszakában belépett, felém nyújtotta kezét. Akkor kibontakozott egy érzés ami remélem, hogy egyszer talán eljut hozzá. Eljuthat nem?

Naruto Uzumaki vagyok, éppen a felső - középiskolát végzem. Barátaim, nicsenek, a múltam miatt kerülnek az emberek. Így hát magányos tengem, lengem napjaimat. Amennyire csak tudok háttérben maradok, verekedést is elhagytam, ha egyedül vagyok, jól vagyok, megvagyok a világomban, nem kell, hogy más észrevegyen. Csak Ő, ha ő rám néz, rám mosolyog nekem az elég. Hálás vagyok neki! Régen egy élénk, vidám fiú voltam, akit körbe vettek az emberek, viccesnek tartottak, olyannak akivel lehet szórakozni, jól érezni magad. De ez mind elveszett bennem, mélyre el van ásva és talán soha nem fog már előjönni... A kis fény ami még bennem ég, ami csak neki köszönhető, csak nyugalmat ad, hogy van remény felállni és tovább menni. Megakarok változni, azt akarom, hogy észrevegyen. Hogy a barátom legyen... Lehetséges?

       -Opsz... - az iskola folyósoján álltam, kifele néztem az ablakon, mikor nekem jöttek. - Pff... ne haragudj. - dobta csak úgy oda a szavakat Kiba Inuzuka, maccsónak gondolja magát, szerinte titkon minden lány oda van érte és minden fiú irigyeli, hogy ilyen sportos, izmos alkat.