NaruSaku - A kitsune párja

18.Fejezet

Sakura:

     - Sakura! Sakura ide nézz! Na, hogy sikerült? - emelte fel a széket Naruto amit éppen összebarkácsolt, hatalmas nagy mosollyal. - Te leszel az első aki kipróbálja!

Hogyan lehetséges ez? Miért érdemlem meg ennek a fiúnak a figyelmét? Hogyan szerethet éppen engem? Annyira többet érdelemne, mint egy ilyen lányt, akinek az élete már sosem lesz a régi. Olyan kedves, figyelmes és édes. Hogyan kaphattam meg neki a figyelmét? Nem is értem, hogy a többiek, hogy lehetnek ennyire ostobák, hogy pletykáknak hisznek és nem próbálják meg megismerni. Nem értem, hogy miért nem tesz ez ellen Naruto sem semmit. Biztos vagyok, benne, hogy népszerű lenne, pont mint Sasuke. Még talán népszerűbb is. Akkor miért huzodik meg az árnyékba? Miért nem tesz semmit sem az ellen, hogy megismerjék, ő teljesen más, mint gondolják. Miért képes miattam itt maradni egy egész hónapot? Segíteni nekem? Ilyen sokat érek számára? Bárkivel szembe állna miattam és bármit megtenne értem? De miért? Miért érek én ennyit? Mit tettem én, hogy ezt megérdemeltem? Emlékszem arra az esős napra. Már ismertem Narutot, pláné az azelőtti 2 évbe valóban visszhangoztak a hírek, arról, hogy milyen rossz társaságba keveredett és mennyire megváltozott. A tanároknak sok bosszúságot okozott és sokat hiányzott, de bántani sosem bántott senkit a suliban. Viszont ha kint találkoztál vele, azt láttad, hogy valami bandával lóg és célpontba vettek valakit. Én ezt sosem láttam, de Ino azt mondta, hogy 2-szer is összefutott akkor velük. Ám még akkor is, ennek az egész ellenére is nem néztem rossz szemmel Narutora, sosem tudtam úgy nézni rá, mint másik megvetéssel, undorral, félelemmel. Nem értettem, hogy ők miért teszik, hiszen minden ember eltévedhet és ezt okkal teszi. De van visszaút. Nyilván első sorban a személytől függ, de akkor sem rajtunk áll, hogy kitaszitsuk. Őszintén szerettem volna beszélni akkor, de Inoék folyton utamat állták és hülyeségnek gondolták. Belegondolva így, sajnálom, hogy meghuzodtam, olyan sokáig. Azon az esős napon, éppen Inotól tartottam hazafele, amikor a kis hidon tartottam át, megpillantottam a korlátnak dölve. Mindenki jó méterekkel arébb elkerülte. Elborzadtam, amikor végig néztem rajta, jól helyben volt hagyva. De ezenfelül ami végül megmozgatott, hogy felé nyújtsam a kezemet, azaz volt, hogy akkor olyan törékeny, olyan magányosnak tűnt, elveszettnek aki tényleg csak arra vár, hogy valaki felé nyújtsa a kezét. Segíteni akartam, gondolkodás nélkül, üzenni neki, hogy igenis képes felállni és ne adja fel. A cseresznyevirágos pocky-t gyerekkorom óta szeretem, furcsa ízlés tudom. Akkor is volt egy nálam, mivel általában ha vizsgáink voltak közben ettem belőle. A matricát még Inotól kaptam, közös ismétlésünk alkalmával. Egyszerűen csak rá ragasztottam a matricát, majd lassan léptem oda hozzá, felé helyeztem az esernyőmet és kezébe nyújtottam a poky dobozt. Ahogy úgy közelebbről megnéztem aggódás fogott el és megfordult az is a fejemben, hogy simogassam meg. Szőke fürtjei ázottan konyultak lefele, tekintete a földet pásztázta és olyan üres volt. Már nyujtottam is a kezemet, amikor megggondoltam magam, ezzel fogtam magam és szaladtam az eső ellen. Valóban kicsit azt szerettem volna, ha mosolyog, ha egy kicsit feldobom a napját. De sosem gondoltam volna, hogy ekkora hatással voltam rá.

    -  Sakura? Sakura, minden rendben?

    - Na... Naruto... - hirtelen Naruto meztelen felső teste került látó körömben. Hát továbbra is azt kell mondjam, hogy nincs mit szégyelnie. Az útobbi időben láttam ahogy edz, ahogy formába tartsa magát. Elképesztően jó teste van, az egyszer bizots. Vajon milyen lenne megérinteni? Végig huzni rajta az ujjad és...?

    - Sakura? - atya ég, éppenséggel hová nézek?!

    - Bbb..bb..bocsi, mit is mondtál? - vörösödtem ki és tekintettem félre. Aj, Sakura, térj már észhez!

     - Minden rendben? - de persze Naruto nem hagyta annyiba és újból látókörömbe került kidolgozott felső testével. - Meleged van? Elég forró tavaszi napra ébredtünk. - hát az biztos és ez nem segít, hogy most lehűtsem magam.