NaruSaku - A kitsune párja

8. Fejezet

Minato:

      - Örvendek, hogy újra találkozhatunk! - egy mosoly villant fel ajkai szegletében, mondata végére megköszörülte a torkát. - Szánnál rám néhány percet?

  Nagyon is sejtettem, hogy miért jött ide és bár legszívesebben, most nem álltam volna szóba vele, nem küldhettem el. Félre léptem az ajtóból és intettem, hogy téjrenek be. Ám végül, csak az öreg Hacihro lépett be, intett a mellette lévő emberének, hogy maradjon ott kint. Amint belépett a házba szemeit az emeletre szegezte, majd a nappaliba és végül a konyha felé, ahol éppen akkor lépett ki feleségem.

     - Kushina Uzumaki, ugye nem tévedek? A kedves feleség. Nagyon régen találkoztunk. - nyújtott felé kezét.

     - Örvendek, Kushina vagyok! - fogadta el feleségem. - Valóban, mintha rémlene, hogy korábban már találkoztunk.

     - Hát, igen régen volt már, talán mikor udvarolt Minato. Csak nem ebéd közbe zavartam meg? Igazán röstelem magam, de sürgös megbeszélni valónk lenne. - nézett rám sötét, komor szemeivel.

     - Menjünk be a nappaliba! Kushina tölts egy teát az úrnak! - feleségem kissé bizonytalanul, de végül bólintott és bement a konyhába, magunkra hagyva. - Üljön csak le! - Hachiro úr leült  a kanapéra én meg a mellette lévő fotelbe. Másodpercek teltek le miközben csend honolt kettőnk között. Nem kezdett neki beszélni, de nem is kellett tudtam, mit akar mondani. Egyelőre csak az volt a feladatom, hogy kissé elsimitsam a dolgokat, amik Naruto haza nem ér.

     - Igazán bájos a házatok! - nézett ismét körbe a kis nappalinkon. Percekké válltak a másodpercek, Kushina közbe behozta a teát és ki is ment.

    - Gondolom azon a bizonyos napi szertartás nem sikerült és a kitusne megszökött. - törtem meg a csendet.

     - Jól látod a helyzetet, Minato! - először belekortyolt a teába, majd csukta be a szemeit és kezeit összekulcsolva a csészén, lábára helyezte.

     - A fiam... - kezdtem végül én bele, ha már ő nem teszi. - A fiam már tud mindent, még aznap megtudta amikor az erő felszabadult.

     - Efelelől nem is volt kétségem. Ő is itthon van? Szívesen megismerném az utódodat! - ebben a pillanatban kinyitotta szemét és az ajtó felé vette tekintetét.

     - Sajnos, most nincs otthon! 

    - Iskolában?  - kérdezte nyugodt hangon és újra belekortyolt a teába. - Vagy, nem úgy sikerült az ismertetés mint, ahogy kellett volna? - tekintett vissza rám és ráncos szemei gyanakvóan mérlegeltek.

     - Kissé hihetetlennek vette a történetet, de mindent a kéz alatt tartok. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a fiam hazaérkezik. 

     - Valóban? Hát a világon senki sem ismeri jobban a fiad, mint te, szóval igazad kell legyen ezzel kapcsolatban is. Viszont, nem felejtheted el, hogy sokáig nem húzhatod az időt! Csatlakoznia kell, ahogy a szerződés megkötött annó régen. Minato rendkívüli voltál évekkel ezelőtt, remélem, hogy fiad is ij különös képeségekkel bír. - tette le kezéből a csészét.

      - Mindenre fel fogom készíteni. Csak kérlek egy kis időt adj, nem olyan könnyű felfogni ezt...

    - Az idő sürget! - állt fel. - Tudod jól, hogy mi történik ha a kitsune-nek sikerül erőt gyűjtenie. - bólintottam. - A pletykáknak igaza volt, teljese erejével tért vissza a szörnyeteg. - meglepetten néztem fel, szóval nem csak szinte, hanem valóban teljes erővel ébredt fel a kitsune. - Nincs sok időnk, Minato, bosszút akar! Az embereim már keresik. Ha a fiad hazajött, küldd el hozzám!