NaruSaku - A kitsune párja

29. fejezet

Kiyoshi:

Az a nyomorult Yoshi... Ki gondolta volna, hogy pont most fog felbukkani? És teljes erejével. Mondjuk bele gondolva nem is olyan rossz dolog ez, végre szembe nézhetek vele, érzések nélkül és végezhetek vele. Haruno... Minden Harunonak pusztulnia kell.

    - Vigyázz ne tégy olyan ígéretet amit nem tudsz betartani.

    - Amíg Sakura jól lesz, addig engem más nem érdekel. 

Ez a fiú olyan idióta.... de nagyon látszik, hogy mennyire fontos számára a lány. Önztelen, az első pillanattól kezdve amióta megismertem. Testével, lelkével védi Sakurát, számára ő az első. Mindent félre dobna, hogy a lány jól legyen... Miért képes ennyit feláldozni érte? Miért nem érdekli semmi más csak ő? Mi ez a nagy szerelem feléje? Mitől alakult ki ez a bizalom? És miért érzem azt, hogy irigykedem erre?

    - Kiyoshi... - elkalandoztam a gondolataimban, pedig én aztán nem vagyok ilyen. Nem szoktam elkalandozni. Felemelem a fejemet és egy aggodó kék szempár szegeződik rám. Kissé hátra is hökkölök tőle.

      - Mi ez a tekintet?

      - Csak nagyon elgondolkodtál, gondoltam valami proléma van.

     - Hmmm... én meg akarlak ölni, te meg arra vagy kíváncsi ha van e valami prólémám? Ez ironikus...

      - Te és Sakura egyek vagytok, az, hogy szeretem Sakurát, azt jelenti, hogy elfogadom úgy ahogy van. Veled együtt... ha te nem vagy jól, akkor ő sincs jól...

     - Pfff.... tehát csak azért érdekellek, mert benne vagyok... másképp fittyet nem hánynál rám, sőt talán megölnél rögtön.

      - Ez egyáltalán nem így van. Bárhogy is történt volna, nem öltelek volna meg.  És ha rosszul vagy, akkor is megkérdem ha nem ismerlek, hogy segíthetek valamiben. - ez a fiú... - Tehát hadd ajánljam az én segítségemet, a tiédnek cserébe? Ha az a vágyad, hogy megölj akkor tedd ahogy jónak látod. De előbb, hadd szabaduljunk meg ettől az őstől. - térdelt le elém, amin ismét csak meglepődtem. Ez idióta! 

     - Mondtam, hogy rendben... - fordultam el. - ... nem kell itt nekem könyörögni. Jónak lássátok szembe kell nézni vele és harcolni. De ha nem akarjátok megölni, akkor nehéz feladatotok lesz. Viszont tisztába kell lennettek azzal, hogy ha neki mentek, ő is nektek jön és ha beveti minden erejét... nem lehet tudni mi lesz.

Őszintén arra vártam, hogy megijedenek, hogy hátrébb lépjenek. Meghátráljanak... de Namikaze fiú csak elszántan felállt, mögötte Haruno gyermek is előbbre lépett.

     -  Szerintem készen állunk. Szembe nézünk amivel kell Sakuráért! 

Elképesztő... micsoda határozottság. Csak Sakuráért ekkora áldozat...

     -Oké, jól van. Az első lépés a legnehezebb... ugyanis el kell fogjuk Yoshit. 

  - Ne! Kérlek! Könyörgöm! Ne menj bele! Ne tedd ezt! Kérlek! Te is tudod nagyon jól, hogy veszélyben lesznek! Ne menj bele!

Érzem a rettegésed... De nem magadért félsz, hanem őket félted. A fiút félted, akit szeretsz.

     - Hát persze, hogy féltem, nem ez a normális?

Egykoron én is olyan voltam, mint te. Félteni a férfit akit szeretsz... De rájöttem egy fontos dologra az emberekkel kapcsolatba. Megosztom veled, jól hallgasd meg. Önzőek! Csak magukra gondolnak! Nem kell félteni senkit, csak magadat.

   - Ne mondd ezt! Ne mondj ilyent! Ez nem így van! Kiyoshi! Kiyoshi! Nem mindenki egyforma! Az előbb te magad is meglepődtél Naruto viselkedésén, elszántságán és szeretetén... te tapasztalod, látod...

Még mindig ez a látás módod? Hát nem te kerültél az utcára? Nem a te családod van a te nyomodba? Még mindig nem látod az igazságot?