NaruSaku - A kitsune párja

7.Fejezet

Shu:

     - Nyissák ki! Nem hallják! Nyissák ki már ezt a hülye ajtót! 

      - Fiam, kérlek, fiam nyugodj le! - könyörgött anyám már nem tudom hányadjára. Egész este ébren voltunk, amióta ide bezártak és nem tudunk semmit sem apámról, sem a húgomról. Ez őrjítő, hol vannak? Mi történt kint? Miért kellett elhagyjuk a termet? Miért nem mehetünk haza? Miért zártak ide be? Mi az, hogy Sakura kitsune? Hogy az a történet amit oly sokszor hallottunk a szüleinktől valós és Sakurában él most... Mi?! Mi ez a nevetséges dolog?! Ez nevetséges! 

De az a toll... ahogy Sakura megérintette tényleg lebegni kezdett, hogyan? Válaszokat akarok! Válaszokat akarok!

     - Nagyapa! Nagyapa! Hallasz engem?! Gyere ide! Nyisd ki az ajtót! Beszélnem kell veled!

     - Fiam! Fiam kérlek! - anyám könnyes szemekkel hozzám szaladt és lefogott. - Gyere el az ajtótól. 

      - Miért vagy ennyire nyugodt?! Hol van apa? És Sakura? Mi ez az egész kitsune-s dolog? Mi az, hogy Sakura egy kitsune? Miért kellett kijönnünk? Mi történt oda bent, hol vannak ők?

     - Kérlek szépen drága fiam, nyugodj le! - ölelt át anyám. - Mindent elfogok mesélni, de kérlek nyugodj meg. Egyelőre türnünk kell és várni...

      - Türnünk és várni?! - néztem értetlenül rá.

De mielőtt válaszolhatott volna, kattant a zár és kinyilt az ajtó. Egyszerre néztünk anyámmal az ajtó felé ahol belépett nagyapám és komornyikja Sebastian.

     - Nagyapa! - léptem azonnal elé. - Mi történt? Hol vannak Sakuráék?! 

Nem válaszolt rögtön, először csak belépett, becsukta az ajtót nyugodtan, elsétált mellettünk és leült az ágyra:

     - Válaszolnál végre a kérdéseimre! - kiáltottam el magamat.

    - Shu ne légy tiszteletlen! - szólt rám az anyám.

    - Nincs semmi baj, Mariko. Sebastian, kérlek lépj ki az ajtóba, senkinek nem szabad megzavarnia! Értve? - Sebastian csak bólintott és elhagyta a szobát. - Shu kérlek, drága kis unokám gyere ülj ide le.  - paskolta meg a mellette lévő helyet nagyapám. 

 Kissé tétovázva, ám végül csak elindultam felé és leültem mellé. Anyánk a kis asztalnál folgalt helyet az egyik széken. Percekig csönd volt és senki sem nézett a szememben. 

     - Hol van Sakura? Mi ez az egész a kitsune-val a történettel és hogy benne van? 

     - Csak nyugodtan a kérdésekkel kérlek! Egyszerre csak egyet... - válaszolta nagyapám nyugodtan, miközben egész végig be volt csukva a szeme. - Kezdjük az elejéről! Amit bent hallottál az mind igaz, a történet amit gyerekkorotokba hallottatok nem hazugság, igazság a kitsune-k léteznek. Minden egyes új generációban egy új kitsune születik, de csak a női testekbe. 

    - Hogy az mind igazság?! - lepődtem meg, hiába hallom már nem tudom hányadjára újra és újra, csak nem tudom elhinni ezt az egészet... ez, ez képtelenség!

     - Te is láttad, az a toll magától lebegett, csak egy kitusne erejére képes így reagálni. 

    - Jól van, tehát igaz, rendben, oké! Sakurában van a kitsune, de miért csak most tudjuk ezt meg? Miért csak most derül ki ez?!

     - Valójában az első pillanattól kezdve, hogy a húgod megszületett volt egy feltételezésünk, hogy Sakurába fog újjá születni a kitsune. De biztosan csak a 18-dik születésnapján lehet megmondani, ugye tesztel, a toll tesztjével.