NaruSaku - A kitsune párja

23. fejezet

Sakura:

   - Naru... Naru... Naruto... - tekintettem fel a könnyáztatt arcommal. Naruto arcán döbbenet és aggódás látszott.

    - Sakura jól vagy? - odasietett hozzám, letérdelt és aggódva végig mért.

   - Én nem akartam. Én nem akartam őket bántani! Én nem... - érintettem meg az arcát. - Naruto én nem...

   - Elhiszem! Elhiszem! - simogatta meg a fejemet. - Tudom, hogy nem akartad bántani. Sakura mondd el te megsérültél? - megráztam a fejem. - Rendben! Ki kell hívjuk a mentőket. 

   - De... De akkor mi lesz velem? Naruto börtönbe fogok kerülni?!

    - Nem! Nem! Nem! Azt nem fogom engedni. Nem lesz semmi baj! De nem hagyhassuk ezeket az embereket meghalni. - igen. Igaza van. 

   -  Hogy micsoda?! Ezeket megmenteni! Ti nem vagytok normálisak! Elakartak fogni minket! És szerinted utána mit tettek volna? Nagyapád elé vittek volna, hogy aztán megöljenek. Ha megmentitek, ismét a nyomunkba lesznek. Végezzünk velük!

   - Ne! Ne! Hallgass! Fejezd be Kiyoshi! - dugtam be a füleimet mintha ezzel megállíthatnám, hogy halljam őt.

   - Nincs semmi baj Sakura! Kitalálok valamit! 

    - Naruto... - még ezek láttán is olyan gyöngéden tekintett rám és olyan lágyan szólalt hozzám. Naruto!

   - Gyere! Gyere! Állj fel! Nem maradhatunk itt, ha ők ránk találtak ki tudja, hogy mennyi idő kell hogy mások is ide találjanak. Szedd össze a dolgaidat. Elmegyünk! Én addig valahogy elintézem őket, hogy ellátást kapjanak. 

   - Naruto... - Naruto először ellenőrizte a két férfi pulzusát, majd előkapta a telefonját és tárcsázni kezdte a segélyhívó számot.

   - Jó napot! Az erdőben két férfi súlyosan megsérült, itt van egy kis ház az erdő közepén oda jöjjenek. Kérem jöjjenek gyorsan! 

Ennyivel le is tette, majd ismét a férfiak felé fordult és óvatosan szemügyre vette őket. 

   - Nem lesz semmi baj, uton a segítség! Sikerült Sakura?

   - Én...

   - Nem lesz semmi gond! Ne aggódj! Majd azt fogják hinni, hogy állat támadta meg. - karolt át. - De nekünk innen mennünk kell!

   - Naruto én annyira sajnálom! A kisház, ami annyira fontos volt neked és nekem is az lett. Ahol annyi emléket gyűjtöttünk... A kis szék és asztal ripotyára tört.

   - Nincs semmi baj Sakurám! Újjá lehet építeni és biztos vagyok benne, hogy még visszajővünk ide. Ne félj! - ölelt magához. - Ígérem!

Néhany pillanatig még úgy álltunk, majd Naruto letörölte könnyeimet és gyorsan előkapott egy hátitáskát, amibe belepakolta a ruháinkat és némi eledelt is. Majd épp mire felcsendült a mentő szirénájának a hangja elhagytuk a kis házat. Teljesen másik irányba indultunk el, hogy vénetlenül se találkozzunk az érkezőkkel. 

   -Mindennek hiába! Futhattok amíg akartok és rejtőzhettek amennyit akartok. Úgyis rátok találnak. Nem futhatsz el a végzet elől. Ez már rég el volt dőlve. Ha nem is akarod, hogy oda menjek. Előbb útobb a találkozás megtörténik.

Tudtam, nagyon is jól tudtam, hogy Kiyoshinak igaza van. Eleget rejtőzködtünk. Ez nem mehet tovább. Valamit most már tennünk kell.  Nagyapám nem fogja csak úgy feladni. Most már az emberei is a nyomomban vannak és Kiyoshi... az esetnek nem szabad újra megtörténnie.