NaruSaku - A kitsune párja

26. fejezet

Shu:

     - Shu.... Shu... enned kellene és kipihend magad. - maszirozta meg a nyakamat. 

      - Nem értem Inori.... nem értem. Égen földön kerestem a húgomat de mintha az ég nyelte volna el. Még a nagyapámat is követtem távolból de ő sem úgy tűnt, hogy a nyomára bukkant volna. És az egekben még az anyámról sincs semmi hír. Nem értem... - keservesen a kezeimben közé temettem az arcom. 

Nem értem. Hetek óta keresem Sakurát, de sehol sem találom. Még nagyapámat is figyeltetem, de ő sem tud róla semmit. Meglepő módon nem keresett, nem cipelt vissza hozzájuk egyelőre. Igaz, hogy igyekeztem elkerülni. De nem törtek még ránk. Talán túl elofglalt Sakurával... offf... mit kellene tegyek? Folyton ezen járt a fejem de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. A legjobb lenne ha végre találkoznék a húgommal. A legjobb az lenne ha találkoznék a húgommal, együtt biztos vagyok benne, hogy kitalálnánk valamit. De hol keressem? A várost körbe jártam, még a környéket is. Hogy kerülhette el a szememet?  És az a fiú akivel mondták, hogy látták. Uzumaki Naruto... róla sem tudni semmit. Megkerestem a szüleit korábban, de nem tudtak jó hírekkel szólgálni. Nem tudják, hogy hol van a fiúk. Bár néhány nappal korábban felhívtak, hogy járt otthon és elmondta, hogy Sakurával van. De elszaladt mielőtt megtudták volna állítani. Nem értem. Nem értem, hogy mit keres Sakura azzal a fiúval? Ha jól értettem Minato úr beszédéből ellenségek, az lenne a feladata, hogy megölje Sakurát. Hogy bizhat meg egy ilyen emberben? És hallottam már róla korábban. Nem jó hírek járnak róla. Akkor meg mi a fenéért van vele? Vagy kényszeríti? Ez a terve, így viszi majd nagyapám elé. Megőrülök! Hol vagy Sakura?

       - Shu... - Inori egész végig mellettem volt és segített, támogatott. Fogalmam sincs, hogy nélküle hogy éltem volna túl ezt az egész örületet. Ismét átölelt, mint oly annyiszor eddig. - Minden rendben lesz! Hamarosan hidd el hírt kapunk Sakuráról.

      - De mikor? Nem vártam már eleget?! Elegem van! - ütöttem a lábamban.

     - Shu... - ebben a pillanatban csengettek. - Várj egy percet!

Inori az ajtóhoz sietett, én magam elé dermedtem.

     - Shu itt van? - ez Sasuke hangja?

     - Igen! A szobában!

Halloma  lépteket majd hamarosan az ajtó is kivágodik.

     - Találkoztunk Sakurával! - a név hallatára szemeim kipattantak és felé fordultam.

     - Komolyan? Hol?! Mikor?! Jól volt? Hogy nézett ki? Mit mondott? Hol találom? Veletek jött? Nálatok rejtettétek el? - támadtam le a kérdéseimmel.

    - Shu, nyugodj meg! - lépett mellém Inori és vállamra helyezte a kezét.

     - Nem olyan rég, nem messze a főtértől. Kicsit zaklatottnak tűnt. Másképp úgy tűnt rendben van. Viszont...

     - Viszont?

     -  Viszont nem maradt velünk. Nem mondta el hogy hol van. Csak annyit mondott, hogy jól van és sajnálja de nem tud most mondani semmit. Narutoval elszaladtak.

     - Narutoval? - tehát akkor tényleg vele van. - Zaklatottnak tűnt? És a fiú? Nem tett vele semmit...

    -  Nem hiszem. Sőt, úgy tűnt, hogy közelebb kerültek egymáshoz.

     - Közelebb?

     - Fogták egymás kezeiket és Sakura úgy védte, mintha.... 

    - .... mintha együtt lennének? - Sasuke bólintott.