NaruSaku - A kitsune párja

16. fejezet

Sakura:

Miután Naruto magamra hagyott fogalmam sem volt, hogy éppen mit kellene tegyek. Megígértem, hogy nem fogom elhagyni a kis házat, tehát itt kell elfoglaltságot keresnem magamnak. Megfőzhetném az ebédet, igen várjam ebéddel Narutot és... és... készíthetnék valamit Narutonak, hiszen az elmúlt időszakban segített nekem és annakellenére, hogy megtudta az igazat, nem szaladt el tőlem, sőt azt mondta itt marad velem, mert azt akarja, hogy újból mosolyogjak. Olyan édes! És most is, amikor azt hitte, hogy elmentem össze vissza rohangászott és kiabált, kétségbeesve engem keresve és amikor meglátott, a csillogás a tekintetében, az a fülig érő mosoly, az a megkönnyebbülés, hogy itt vagyok mellette. Olyan aranyos volt! Tényleg számítok neki!

   - Oh, hogy oda ne rohanjak!  Milyen nyálas vagytok! Édes sajtom, smárold le, feküdjetek le és kész! De ennél többet ne várj tőle, ugyanolyan mint a többi mocskos férfi.

    - Hogy mit mondtál Kiyoshi? - jöttem zavarba a szavaitól. - Hogy mit kellene csináljak? Nem, nem nekünk nem olyan a kapcsolatunk! Mi csak... mi csak...

     - A srác már bevallotta érzéseid iránta és szerintem a fiú neked sem közömbös.

    - Hogy nekem? Hát igaz, hogy Naruto jóképű fiú és nagyon udvarias, kedves és azok a gyönyörű kék szemei és a bársonyos sima szőke fürtjei, de még sosem gondoltam ennél többre... 

      - Aham... látszik, hogy nem gondoltál többre. Na de mindegy, te tudod. Nekem annál jobb, ha nem kötödsz ahhoz a senkiházihoz. Megmondtam, hogy a legjobb ha távol maradsz tőle. Mi is lenne ha megszöknénk? Itt len a legjobb ideje.

      - Nem! Megígértem Narutonak, hogy nem fogok megszökni. Bizik bennem és én is bizom benne. Nem ártana nekünk, szóval Kiyoshi meg ne próbáld! És ne nevezd Narutot senkiházinak!

     - Jól van, jól van! Hallgatok! Egyelőre, de elmondtam amit elmondtam. Nem fordulok vissza, mindenképpen beteljesítem a bosszúmat, csak még szükségem van egy kis erőre!

Bosszú...? Bosszú... bosszú... Sehogy sem tudom ezt megállítani? Van esélyem felül kerekedni Kyoshin ha eljön az idő? Vagy tényleg az én kezem által fog meghalni a családom? A szeretteim? Vagy én fogok az ők kezük által meghalni? Tényleg elkellene tereljem a gondolataimat... ha csak töröm magam semmivel sem jutok előbbre, sőt csak még több kérdés fordul meg a fejemben.

Igen! Készíteni szerettem volna valamit Narutonak! De mit tudnék készíteni? Felálltam az ágyból és körbe - körbe jártam a házban. Mi van most éppen a háznál amiből tudok valamit készíteni? Valamit saját kezüleg szeretnék. Mindig is szerettem kézimunkázni, bár őszintén nem mondom a kéz ügyességemet kíválónak. De törekszem. Szeretnék valami olyant, amit használhatna, amit magával hordana... ami... OH! Megvan!

A szerkényhez léptem és kihuztam az ablakhoz közeli fiókját, majd kivettem belőle két gomolyag cérnát egy feketét és egy narancssárgát. Ezt korábban vettük Narutoval, hogyha valamit foltozni akarunk, megvarrni. Köthetnék neki egy karkötöt, a nevével! Korábban már készítettem egyet és igaz, több időt vesz igénybe, de gondolom, hogy van bőven mit beszélnie a családjával, szóval később ér vissza. Talán ott is ebédel? Mindegy! Egyelőre csak készítsük el. Felvágtam 7 darab fekete cérnát és egy darab narancssárgát, ezzel fogom rajzolni a betűket. N-A-R-U-T-O, kissé megterveztem lapon, hogy hogyan fog kijönni, majd neki is kezdtem.

      - Milyen aranyos vagy! Teljesen oda lesz érte, föleg mert tőled kapja. 

Ugye nem bántom meg? Az érzései amit bevallott nekem, amit irántam táplál "...én már nagyon régóta szeretlek téged!"  Én... én megakarom neki köszönni, hogy kimondta azokat a szavakat és továbbra is mellettem van. "Nem félek tőled, nem gyűlöltelek meg, az én szememben ugyanaz a gyönyörű, vicces, határozott, kedves, barátságos és segítőkész lány vagy aki eddig voltál. Hadd maradjak melletted kérlek!"  Mindezt megkell háláljam neki! Naruto szeret engem... szerelmes belém. Huh, hirtelen miért lett bent ilyen meleg? Talán ég a tűz?