NaruSaku - A kitsune párja

27. fejezet

Sakura:

    - Jó reggelt! - léptem ki a konyhából.  Dús tegnapi napunk volt. Először nagyapa a mondandójával, aztán Sasukéékkel való találkozás és végül Shu megjelenése. Fáradtnak is éreztem magam az este, nem is kellett sokat várnom, hogy elaludjak. Bár őszintén, hiányzott Naruto. Már megszoktam, hogy vele aludjak. Már szükségem van rá. De ezt nem mondhattam csak úgy el, a bátyám tuti nem engedte volna. Ami őt illeti, örülök, hogy itt van mellettem, hogy találkozhattam vele. Már nagyon hiányzott! Még ha nekem is kellett elmondanom a híreket apáról és anyáról. Anyánál nem beszéltünk sokat az este. Együtt zokogtunk, míg Shu folyton bocsánatot kért, hogy magára hagyta és azt ígérte, hogy megállítsa nagyapát.
Remélem, hogy valamit kitalálunk együtt. 

   - Meg ne bánd a döntésedet! Szívednek két kedves férfiját is elveszitheted!

Szólalt fel bennem Kiyoshi újból és újból. Tudom, nagyon is jól tudom, hogy vigyáznom kell. Narutot már bajba sodortam, és ezzel, hogy Shu mellettem marad ő is bajba keveredik.   Erősnek kell lennem, erősebbnek, mint valaha. Tovább nem mehet így.

   - Jó reggelt, Sakura! Tükörtojás jöhet neked? - mosolygott Inori és felállt az asztaltól.

   - Igen, köszönöm szépen! - Inori mindig is olyan kedves lány volt. Mindig is azt mondtam, hogy milyen szerencsés a bátyám vele. Nagyon jól kijöttünk. És nem lehetek elég hálás neki, hogy ebbe a nehéz helyzetbe Shu mellett volt. Este is annyit köszöntem neki. 

   - Jól aludtál? - mosolygott rám Shu. Látszott rajta, hogy fáradt, nem aludhatott sokat. 

   - Igen! Látom, hogy te viszont nem.

    - Csak sok volt a tegnapi nap... - odaléptem hozzá és átöleltem. 

   - Tudom! - leültem a mellette lévő székre.

    - Sajnálom, én vagyok így el, miközben neked vágta a fejedhez nagyapa azokat a szavakat.

   - Dehogyis, megtudni az igazat... Nem volt könnyű. 

    - De minden rendben lesz, ígérem! - fogta meg a kezemet biztatóan. Rá mosolyogtam.

   - Naruto hol van?

    - Még alszik!

Még alszik? Ez furcsa. Máskor ilyenkor már ébren van. Mindig korábban kellt nálam. Minden rendben van vele?

   - Megyek benézek hozzá!

Shu bólintott. Felkelltem az asztaltól és a szoba irányába mentem. Bekopogtam de válasz nem jött. Lassan, csendben benyitottam. Narutot a futonon aludt befele fordult. Óvatosan odasétáltam. Arca kissé gondterheltnek tűnt így alvás közben. Letérdeltem mellé és végig simitottam a az arcán. Azonnal kipattantak a szemei és rám szegezte.

   - Jó reg... - akartam köszönteni de felpattant és a nyakamba ugrott. 

   - Sakura! Azt hittem, hogy elveszitettelek! Hogy elvettek tőlem!

   - Nincs semmi baj Naruto! Ez csak egy rossz álom volt. Itt vagyok melletted! És melletted is maradok!

   - Nem érted Sakura. Valaki elvett tőlem, azt mondta, hogy te az ővé vagy... És bármennyire is utol akartalak érni, nem tudtam... - nézett szemeimben kétségbeesetten. Valaki elvett tőle? 

   - Naruto, én a tiéd vagyok! Csak és kizárólag a tiéd. Nem vehet el tőled senki! - fogtam arcát a tenyereim közé. - Ne félj! Ahogy megbeszéltük együtt megoldjuk! És most már mellettünk van Shu és Inori is.