NaruSaku - A kitsune párja

1. Fejezet

Narrátor:

Az estét belepi az év első hóesése, az utcák csendesek, a hópihék lassan lehullanak és el is olvadnak amint az útra érnek, hiszen még annyira hideg nincs. A kisgyerekek akik kinéznek ebben az órában még elszomorkodnak, de közben közben titkon remélik, hogy ez a kis hóesés mégis jó jel, hogy fehér Karácsonyra ébredhetnek majd. Máskülönben vannak akik már édes álmaikat alusszák és beléptek saját álom világukba, talán néhányan már a Karácsonyról álmadoznak vagy a téli élményekről, mit terveznek még hiszen messze még a vakáció vége. Ám egy kis házban, halvány sárga fény szürődik az utcára és egy mélyebb, férfi hang szűrődik ki a kis szobából, ha jól megfigyeli az ember. A szoba fehér szinben pompázik, tele és tele van játékokkal, mackókkal, babákkal, autókkal és sok mással. Ketten laknak itt, ugyanis két ágy foglal helyet a szobában. Az egyik rózsaszin szinben pompázik, a másik kékben.  Egészen modern szoba, egyik része aranyos, igazi kislányos, másik része menő, igazi fiús. A kis szobában négyen vannak. Egy magas, karcsú, nagyon csinos hölgy álldogál az ajtó félfának tekintve. Hosszú rózsaszin haja van és csillogó lila szeme, egyszerű, zöldes fehéres, földig érő ruhát visel. Lágy mosoly diszeleg az arcán, ahogy a nem messze lévő ágy felé tekint. Ott egy férfi ül az ágyon hevesen gesztikulál és mimikál, miközben mesél. Egyenes barna haja van és zöld szeme, úgy tűnik nem rég érkezhetett a munkából vagy érkezése után rögötön lekötötték valamivel, ugyanis fehér inget viselt, egy fekete nagykkendővel, sötét kék mellénnyel és hasonló színű nadrággal. Előtte két kisgyermek csillogó szemmel hallgassa a mondandóját. Az egyik egy fiú, barna haja pont olyan, mint a férfié, ám a szemei a nőét tükrözi. Míg a mellette ülő kislány, pár évvel kisebb, haja az ajtóban álló nőjéhez hasonlít, csak kicsivel világosabb, ám szemei a férfiéhoz hasonlítanak. Mindketten pizsomában vannak már és hatalmas kerek szemekkel, szinte tátott figyelik a mesélő férfit, aki az ő édesapjuk és az ajtóban álló hölgy az édesanyjuk. A gyerekek előtt egy könyv van kinyitva, ami egy képet ábrázol. Egy érdekes kis teremtményt, egy csodaszép fehér róka, ígéző kék szemekkel, de nem átlagos, ugyanis ennek a rókának kilenc darab farka van. Ez a japán mitólogiában egy kitsune, erről a szép lényről hallgatják a mesét.

        - Egy csodaszép hosszú fehér hajú, selymes bőrü nőt látott meg...  Ő énekelt, hangja kivételes volt, de a szépsége az földön kívüli...  Már csak ez a gyönyörű nő járt és, hogy nem kíván semmi egyebet csak, hogy ez a gyönyörű teremtés az ővé legyen.  Leszolította, a nő megijedt... Miután felöltözött végre szemtől szembe állhattak és megpillantothatta csodaszép, ragyogó kék szemét abban a pillanatban megbabonázták, nem tudott mozdulni és nem tudott szólni sem egy szót. Eldöntötte, hogy bármi áron is, ő feleségül fogja venni. Bár a nő csak azzal a feltétellel fogadta el, ha 1 hónap múlva is ugyanazzal a szemmel fog rá nézni, amivel most. Azután minden egyes nap találkoztak, ismerkedtek, beszélgettek. Az 1 hónap szinte szempillantás alatt eltelt és a gyönyörű nő felfedte a kilétét. Nos tudjátok, hogy mi volt ez?

      - Hogy ő valójában egy kitsune! - kiáltott fel nagy örömmel a kislány. 

      - Így van, ez volt az ő valódi énje. - simogatta meg az apja kislánya fejét. Bár nem mintha újdonság lett volna, nagyon régóta mesélik a szülei ezt a történetet, a gyerekek már vagy tizedjére hallják, de sosem unják meg. Nagyon szeretik ezt a történetet és a mitikus lényeket, bár onnan is, nem meglepő a kitsunekat. Ez a kis selymes, fehér bundáju, kék szemű teremtmény megragadta a gyerekek figyelmét.

         - De a férfi így is szerette és elfogadta, majd összeházasodtak és boldogan életk amíg meg nem haltak! - lelkendezett tovább a kislány. 

        - Apa, szerinted a kitsune használta az erejét valaha az emberekre? - kíváncsiskodott a kisfiú. 

      - Te mit gondolsz Shu?