NaruSaku - A kitsune párja

28. fejezet

Naruto:

Ahogy az est egyre közeledett a standok elfogyóban voltak és mindenki már izgatottan várta a lámpás gyújtást. Vidám zenészek játszottak egy szögletben, gyerekek rohangáltak az utcákon, emberek nevetgéltek és koccintottak egymással. Remek volt a hangulat. 

Amikor kiálltak a lampionokkal, kézről kézre adták őket tovább, hogy mindenkinek jusson egy. Mi Sakurával egyet vettünk el csak kettőnknek, majd összedugtuk a fejünket, hogy eldönthessük mit is irjunk rá.

      - Nos akkor mit irjunk a lampionra? - simitok hátra arcából egy tincset. - KÍvánjuk, hogy ennek az őrületnek legyen vége?

        - És, hogy maradjunk örökre együtt!

        - Sakura... - könnyek gyűltek a szememben, szavai nagyon jól estek. Sosem godnoltam volna, hogy eljutok eddig. Hogy valaha az érzéseim elérnek Sakurához, sőt, hogy viszonzásra is találnak. - Köszönöm! - zárom karjaimban. Számomra ő a fény, a meleg fény, ami az utamat mtuassa, ami arra késztet, hogy ne vesszek el és arra tanít, hogy nem vagyok egyedül. Ennyit jelent számomra Sakura. Egyszerűen csak a mindent!

Sakura megpuszilta arcom, majd megfogta kezem, hogy együtt irhassunk rá a lámpásra. Miután felvésődtek a betűk Sakura megtartotta két kezével a lampiont, míg én egyik kezemmel a felső részét fogtam másikkal egy gyújtott, hogy megyújthassuk. Amikor már a felső része magától is szállt, alább tettem a kezem és mosolyogva Sakurára néztem, aki visszamosolygott. Egyszerre bólintottunk és lassan elengedtük a lampiont. Ami szállt és szállt és szállt egyre feljebb, megannyi más kívánság kíséretében. Csodaszép volt! Mintha sok fénygömb vílágítaná meg az eget, koronákat adva a csillagoknak.

  Sakura közelebb lépett hozzám és hozzám bújt. Átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Minden rendben lesz! Igen! Így kell legyen! Minden a legnagyobb rendben kell legyen! Igen, megoldódik minden! Most valahogy úgy érzem, hogy minden megfog oldodni. Nem kell félni. Szembe megyünk a dolgokkal, nem ijedünk meg, nem futunk el és pontot teszünk erre, hogy nyugodtan sétálhassunk Sakurával kézen fogva a faluban és kimutathassuk a szerelmünket. Megadom Sakurának, hogy ismét normális életet éljen. Mindent elfogok követni érte!

     - Hé!  Az utcán vagyunk egy kicsit türtöztessétek magatokat! - szólt ránk Shu, de közben ő is hátulról ölelet Inorit.

      - Mi az? Mi rosszat tettünk? Ti is ölelkeztek! - vágott vissza Sakura rögtön.

     - Jaja, persze! Ez az egész légkör amit árasztotok magatokból... olyan... 

      - Olyan, olyan mi? Csak irigy vagy! - öltötte ki a nyelvét bátyjára.

     - Irigy?!  Ugyan miért lennék irigy? Köszönöm szépen én is kapcsolatban vagyok, nagyon jól megvagyunk. 

     - Igen, de te már nem vagy fiatal...

     - Hogy?

      - Azok ott össz hajszálak?! - lépett el tőlem Sakura és a bátyja bretonja felé mutatva.

      - Mi?! Nem is igaz! - kapott a hajához Shu.

        - De igen!

      - Na megállj csak! 

Ezzel pedig körbe köbre kezdtek körülöttünk fogocskázni. Én és Inori mosolyogva néztük őket. Örülök, hogy Shu itt van. Rátalált Sakurára és itt van mellette. Látom Sakurán, hogy sokat jelent és kicsit nyugodtabb is. És persze örülök, hogy a mai nap során sikerült elfelejtenie a dolgokat, legalább a fesztivál ideje alatt.  Kellett neki, kellett nekünk egy kis kikapcsolodás.