NaruSaku - A kitsune párja

13. Fejezet

Hinata:

     - Wow! Ez mind a Haruno birtok? - hülledezett Ino. - Sakura sosem mesélte, hogy ekkora vagyona van a nagyapjának. Huh, nézd azt a házat! Micsoda stilus. - mutatott előre, a szinte kastély méretű házra, ami halovány zöld és fehér színben pompázott. - Bár nagyon réginek tűnik.

 Nem mondtam semmit, de én is meglepődve néztem végig a hatalmas birtokon, melyen bokrok, fák és rózsák növekedtek, mind mind rendezve és a házon. Ino ért először a zöld, díszes fa ajtóhoz és megfogta a vaskos, kissé giccses oroszlán fejű kopogtatót, majd kétszer ráütött. Nem is kellett várjunk sokat, hamarosan nyilt is az ajtó és egy fekete, hosszú haju, barna szemű férfi nyitott ajtot, kinek haja lófarokba kötve és szürke frakkot viselt. Inoval már korábban nem egyszer láttuk, valami jobb keze volt a nagyapjának? Komornyik? 

    - Jó napot! Elnézést a kérünk a zavarásért! Sakura osztálytársai vagyunk, napok óta nem hallottunk róla és szerettük volna megkérdezni hogy minden rendben van e? - szólalt meg először Ino.

Az előttünk álló férfi arca meg sem rezzent, végig mért minket és gondolom azon gondolkozott, hogy valahonnan ismeresök vagyunk.

    - Ah! Ino és Hinata, ha nem tévedek ugye? - szólalt meg egy rekedtesebb hang percekkel később majd nemsokára megláttuk Sakura nagyapját. - Üdvözöllek titeket!

   - Jó napot! - hajoltunk meg egyszerre Inoval.

    - Hogy vagytok? - mosolygott felénk kedvesen.

    - Jól vagyunk köszönjük. Ön?

    - Köszönöm szépen, hát mind ahogy az öregek szoktak. Miben segíthetek?

    - Mint említettük a urnak... - mutatott fel a még mindig ajtóban toporgó férfira, aki csak alig centiket mozdult meg, hogy az öregembert megláthassuk. - Sakurát keressük, jó egy hete nem hallottunk felőle és most hallottuk az osztályfőnökünktől, hogy kiiratkozott az iskolából.

     - Ah, igen ez igaz. Hosszú beszélgetés volt az a szüleivel, de végül is erre a választásra jutottak.

     - De miért? Sakura soha nem mondta nekünk ezt... - szólaltam meg én is.

    - Ez egy kicsit személyesebb ügy, nem az én dolgom elmondani. Sakura most sajnos nincs otthon, de ha szeretnétek ide hivom az édesanyját. Sebastian... - tekintett fel a férira, aki ebben a pillanatban megmozdult és kis váratva el is tűnt az emeleten.

    - Sakura mikor ér haza? - kérdeztem kissé bizonytalanul. Valahogy ez az egész nem stimmelt. Akkor itt lakik Sakura? De Tenten miért látta a város másik felén Narutoval együtt? Nekem ez nagyon fura.

     - Ah, későre ér haza, az apjával mentek a magán tanárhoz és még valamiket elkell intézzenek. De ne aggódjatok szólni fogunk, hogy kerestétek. - mosolygott felénk.

Inoval egy pillantra összenéztünk, szerintem ugyanarra gondoltunk. Valamit nagyon nem akarnak nekünk elmondani vagy mi vagyunk ennyire ostobák, hogy nem tudjuk összetenni itt a dolgokat.

    - Hol lehet már ez a nő? Megvárakoztassa a vendégeket. - türelmetlenkedett Mr. Haruno. De hamarosan padló nyikorgásra és kisebb dörömbölésre lettünk figyelmesek és a következő pillanatban Sakura édesanyja már lent is volt.

     - Hinata! Ino! Micsoda öröm látni! - tárta szét a karjait, miközben hatalmas mosoly húzodott ajkaira. De itt is volt valami furcsa. Nem mintha, eddig nem így köszönt volna az édesanyja, de mintha kissé rekedtes lenne a hangja és amikor elénk ért akkor vettük észre, hogy mintha az útobbi napokban többet öregedett volna, mint az elmúlt évek során. Arca kissé beesett volt, haja kocos és szemei alatt karikák jelentek meg. Mi ez az egész?