Szégyentelenül

36.Summertime Sadness

Clay

Következő nap szerencsére zöld utat ad a doki, így szép lassan elkezdem újra használni a lábam. Nem mondom égtelen nagy szívás, de volt már rosszabb is.

Következő héten már a medencébe is újra bemehetek vele, órákig még nem áztathatom, de fürödhetek vele. Ennek örömére – meg annak, hogy Anne és Lily az összes kiskorút bevitte a városba kicsit szórakozni- Sophie-val és Zach-kel ma felnőtt punnyadós napot tartunk a medencénél. Soph csináltatott valami istentelenül finom koktélt, úgyhogy reggeli után kiköltöztünk, és azóta el se lehetett minket robbantani innen.

Beletúrok vizes hajamba, és töltök magunknak egy újabb kör italt, mikor Soph valami celebről mutogat a telefonján.

- Ezt viselte a gálán! Nem tudom eldönteni, hogy eszméletlen szexi vagy teljesen bolond volt.

- Nagyszerű – mondom nem túl lelkesen. Sose voltam otthon a sztárvilágban se, nemhogy a divatéban.

- Olyan ünneprontó vagy! A lábad rossz, nem a farkad, hancúrozhatnátok egyet Owennel, mert elviselhetetlen vagy az utóbbi napokban.

- Hogy tessék? – szalad fel a szemöldököm. – Baszódj meg! – mutatok be neki.

De a legrosszabb, hogy sajnos fején találta a szöget. A feszültség nem tűnt el kettőnk közül, sőt az utóbbi napokban odáig fajult, hogy gyakorlatilag egymáshoz se szólunk.

- Mondjuk, ha az a sapkás majom nem nyúlta volna le a pasimat, nem lenne semmi gond. – utalok epésen Milóra.

Mióta megjelent, állandóan Owen seggében koslat. Nálunk reggelizik, majd elrángatja barátomat ki tudja hova, és van, hogy csak hajnalok hajnalán hozza vissza. Geci idegesítő.

- Csak nem féltékenységet hallok? – égre emelem a tekintetem a hátam mögül jövő kacér kijelentésre. – Ha az unokaöcsém nem elégít ki rendesen, tudod merre van a szobám, szépfiú!

- Mondtam már, hogy utállak titeket? – mutatom fel neki is a középső ujjamat, csak, hogy boldog legyen, és hátrafordulva egy szúrós pillantással is megajándékozom.

Természetesen egy laza sötétkék úszónadrágon kívül nem visel semmit, ami miatt tökéletes rálátásunk van kidolgozott – jelenleg napbarnított is – mellkasára, és arra a pár darab tetkóra, meg hegre amit az évek alatt összeszedett. Egy kibaszott kísértés ez az ember. Faszom, hogy ebbe a családba mindenki görög istennek meg istennőnek születik. Ennek illegálisnak kéne lennie.

Ekkor Patrick is megjelenik a teraszon. Int egyet üdvözlésképp, majd letelepszik Zach mellé, tőlem a lehető legtávolabb. Nem mondom az évek alatt kicsit enyhült a köztünk húzódó ellentét, de nem mondanám magunkat puszipajtásoknak se. Néha azért már tudunk civilizáltan beszélgetni egymással.

Persze Jake a mellettem lévő napágyra telepszik, sőt a hatás kedvéért közelebb is húzza az enyémhez, amiért megjutalmazom egy gyilkos pillantással.

- Örülnék, ha el se kezdenéd.

- Miért? Nincs itt az urad, hogy megállítson – villant rám egy kacér mosolyt, mire csak megforgatom a szemeim.

Visszafordulnék a többiekhez, hogy kimentsenek ebből a lehetetlennek ígérkező helyzetből, de már Patrick körül ülnek, és Sophie tabletjén vitatnak meg valamit, ha jól hallom a galériával kapcsolatban. Na kösz.

- Hogy van a lábad? – kérdezi Jake egy picit semlegesebb hangszínre váltva. Bal kezével a napágyam támlájára támaszkodik, a jobbal pedig lábam mellett, ezzel is minél kisebbre csökkentve a kettőnk közti távolságot.