Szégyentelenül

1 Fejezet: Első látásra

Jó móka lesz, mi? A tetves ménkübe már, hogy az a manipulatív gennyláda rávett erre.

Leszállok a buszról, ami pont az iskola kapujában tesz le. Azt hittem félúton le fog fulladni az út közepén. Úgy vánszorgott fel ide, hogy gyalog majdnem gyorsabb lett volna.

Lecibálom a tonnásra pakolt sporttáskámat is. Fáradtan indulok meg az udvaron keresztül az iskola bejáratáig. Még is mi a franc ez a hely?

Kívülről úgy néz ki, mint egy kastély, kikövezett úttal a kaputól a bejáratig. Középen még egy fancy szökőkút is van, már csak valami idilli zene kéne, és egy filmben találnám magam. Frank, hogy az életben találta ezt az isten háta mögötti helyet.

Mikor elérem az ajtót előhalászom a zsebembe gyűrt kis térképnek szánt fecnit, és megpróbálok rajta kiigazodni. Először jelentkeznem kell az igazagatói irodában, ahol megkapom az induló csomagomat.

Ismét fáradt sóhaj szakad fel mellkasomból. Semmi kedvem itt lenni.

Legalább negyed órámba telt mire megtaláltam a keresett helyiséget. Kopogok majd belépek. Egy flancos irodában találom magam, gyönyörű fa bútorokkal, mintás-arany szegélyes szőnyeggel. Egy király is megirigyelné a pompát ami bent honol. A szoba ellenkező végében, az ablak előtt található az igazgató íróasztala, ahol ott is ül egy körülbelül 50 éves, magas, szélesvállú, kiöltözött nő. Kicsit lesokkolódók. Úgy tudtam nincs az iskola területén egy darab nő se, tekintve, hogy ez egy fiúiskola. Sőt, úgy tudom még a személyzetnek sincsen egy darab női tagja se.

- Jó napot! – köszönök rá, mire felnéz a papírhalomból, ami szinte teljesen beteríti az asztalát.

- Oh, Mr.Stephenson, jöjjön beljebb. Foglaljon helyet – mutat az egyik székre az asztalával szemben. – Ott lesznek a tankönyvei és az összes fontos dolog ami az iskolakezdésre kelleni fog. Bár a tanítás már pár hete elkezdődött, nem hiszem, hogy nehezére esik majd becsatlakozni.

Bólintok, majd felveszem a nekem kikészített csomagot. Van súlya.

Pakolásomat kopogás szakítja meg. Röviddel ezután, egy körülbelül velem egy idős srác lép be az ajtón. Alacsony, kesze-kusza szőke haja van, és olyan igazi jól betanított eminens tanuló feje.

- Alexander, köszönöm, hogy eljöttél. Ő itt az új tanulónk, kérlek vezesd körbe, és mutasd meg neki a szobáját. A 307-es lesz az. – Rám mutat. A fiú bólint, majd kinyitja nekem az ajtót. – Sok sikert Mr. Stephenson! – szól még utánunk, amire csak felhúzom a szemöldököm. Mi a fasz? Úgy mondta mintha az oroszlán barlangjába engedett volna be.

Körülbelül egy szó nélkül vezet fel a szobámhoz, ahol le tudom pakolni a cuccaimat. Milyen barátságos ember. Ennél jobb idegenvezetőt nem is kaphattam volna. Ölni lehetne a szarkazmusommal.

Ami a szobát illeti hatalmas, szép tágas koli szobához képest. Belépve egy kétlépésnyi folyosóra érkezünk, melynek bal oldalán van egy külön bejáratú fürdő, amiért külön hálás vagyok. Így legalább nem kell egy emeltnyi degeneráltal fürdenem. Jobb oldalon pedig cipős szekrény, tükör, kabát tartó.

Beérve a szobában balra két oldalon két viszonylag nagy ágy van. Közöttük két íróasztal, ami fölé, és közé szekrény van beépítve, ami egészen a falig ér az ágyak fölött kicsi magánszférát létrehozva. Jobbra két nagy ruhás szekrény. A bal oldalon lévő ágy bevetetlen, és ruhák vannak rajta, illetve most, hogy jobban megnézem a szoba azon fele teljesen be van lakva. Ledobom az üres ágy mellé a cuccomat. Pont az ágyam melletti részen a fal végig ablakozott. Rengeteg fényt adva így a helyiségnek. Nem is olyan rossz.