Szégyentelenül

8. Fejezet: Őszi szünet

Owen

 - Undorító vagy! - jegyzi meg epésen Alexander majd oldalba rúg. - Nem érdekel mit csinálsz a kis ribancoddal.

- Különben is, úgy tűnik inkább te ugrálsz az Ő kedve szerint, mint fordítva - jegyzi meg nagydarab barátom a másik ágyról.

- Oh, nem. Hagyom, hogy azt higgye van bármiféle hatalma felettem. Aztán úgyis nagyot koppan.

- Ahogy hallom Leo is lecsapott rá - mondja ismét Alex mellőlem. Önkényesen befoglaltam az ágyát.

Csak megforgatom szemeim szavai hallatán. Ne is említse azt a kis mitugrászt.

- Á, full passzív a srác, esélytelen, hogy rámozdulna a kis hajtű dobálóra - utalok Leopoldra. - Különben is már csak napok kérdése és alattam fog nyögni, ez nem kérdés.

- Nagyon határozott vagy, ahhoz képest, hogy majdnem két hónapig nem kerültél annál közelebb hozzá, minthogy betörje az orrodat - horkant fel nevetve Caleb

- Kezdők szerencséje - intem le.

- Hát bármit is akarsz vele, igyekezz, hallom Donovan visszajön pár hét múlva...

A név hallatán összeszorítom a fogaimat, és az a kevéske jókedvem is elszáll, amit Clay korábbi akciója okozott.

- Gondolom nem akarod, hogy megismétlődjön az ami Leóval.

- Azt nem akarom, hogy ilyenekről beszélgessünk, azután, hogy egy kurva kellemes szopásban volt részem. – morgom. – Az ember életkedvét is elveszitek!

Alex sóhajt mellőlem, majd beletúr szőke tincseibe.

- Mit csináltok a szünetben? Ugye nem akarunk itt punnyadni?

Na ez már olyan téma ami érdekel is. Elégedett mosolyra húzom ajkaim.

- Van valami a fejedben? – nézek fel rá.

- Az egyik haveromnak van egy szórakozóhelye. Lent van a déli oldalon, a környék kicsit lepukkant, de tud szállást adni a hétre, ingyen belépés. Szerezhetsz néhány könnyű fogást.

Hm, egy kis feszültség levezetésre lehet nem is lenne rossz. Megrántom a vállam, és beleegyezően bólintok.

~.~

Clay

Minden kész. Elégedetten megyek végig a gyönyörűen kitakarított lakáson. Vacsora az asztalon, pia a hűtőben. A srácok az egyik barátjuknál, tehát mienk az egész este és a holnapi nap.Felszaladok az emeletre letusolni, mielőtt Trevor megérkezik. Egy fekete igencsak előnyös farmert, és egy bordó inget veszek fel, ami picit gyűrött, de kit érdekel. Remélhetőleg úgyse sokáig fogom viselni.

Ajkaim elégedett mosolyra húzódnak. Igen, kicsit nyálas, de összedobtam egy tökéletes randizós estét, hogy lenyűgözzem és kiengeszteljem barátom. És ha már úgyis ennyi energiát feccölök a dologba, akkor úgy döntöttem, hogy épp ideje, hogy megtegyük a következő lépést.

Szerencsétlen mióta türelmesen vár, de az a helyzet, hogy mindig is nehezen nyitottam az emberek felé. Az intimitás egy bizonyos részével pedig gyerekkorom óta gondjaim vannak. Csoda, hogy Trevor még mellettem van. Nyilván az ő élete se habos torta, de, hogy még egy olyan elcseszett személyt találjon, mint Én, és még ki is tartson mellette.

Nem is kell sokat várnom, csengetnek. Mint valami idióta úgy rohanok az ajtóhoz, de valljuk be délelőtt óta tűkön ülök.

Szőke haja tökéletesre van beállítva, de hozzá még is meghagyta a „laza srác vagyok" kinézetet a szaggatott farmerjával, meg méregzöld kapucnis pulóverével.