Szégyentelenül

23. Sütögetés

Végül csak ebédelni megyünk le, aztán visszapunnyadunk a szobába. Tényleg kivagyok mint a kutya, és végül Owen addig csesztetett, míg megmértük a lázam. Egy kis hőemelkedést mutatott. Senki nem halt még bele egy hőemelkedésbe, bár így van egy nyomós indokunk itt fetrengeni egész nap. Nem mintha egyébként barátom anyukája és nagyija nem lenne halál cuki, csak na, néha egy kicsit sok a két nő. Ráadásul Sophie is túltette magát a reggel látottakon, így már nincs annyira zavarban a közelembe, szóval Ő is állandóan kérdésekkel bombáz. Egyszóval engedem, hogy Owen itt rejtegessen a szobában.

- Egyébként nem tudom mi bajod a családoddal, nagyon cukik.

Felnevet kijelentésemen.

A párnákat felpolcoltuk az ágy végében, és azok között fetrengünk félig fekve félig ülve. Fejem mellkasán pihen, miközben Ő bal kezével átkarol, a jobbal pedig alkaromat öleli, ami hasán pihen.

- Jah, majd ezt mond azután, hogy össze lettek eresztve. Apám meg még itt sincs – húzza el a száját.

- Egyéb ciki rokon, akiről tudnom kell. Esetleg egy harmadik iker? – nevetek, utalva arra, hogy azt is elfelejtette megemlíteni, hogy Patrick egyáltalán létezik.

- Az nincs. Apám testvére Jake egy kicsit ingatag, reméljük épp a kurva jófej szakaszában kapjuk el, mert egyébként egy faszkalap tud lenni. Agnes, ő volt Kevin felesége, az ő lánya pedig Adele akit anyáék említettek reggel. Valószínű ők kilesznek idegileg. Aztán anya nővérei jönnek még Kat és Lily, ők hozzák a pereputtyukat. Más családi vendégről nem tudok. Hétfőn pedig annyian lesznek itt, hogy felesleges tudnod ki-kicsoda. A nagyját még én se ismerem.

- Oké, ez nem hangzik vészesnek. Ha Franket tudom kezelni, akkor bárkit.

- Patrickre figyelj, tuti, hogy be fog próbálkozni. Apám nem fog kedvelni, ez is biztos.

- Még jó, hogy meg tudlak Titeket különböztetni, így, hogy tudom, ketten vagytok.

- Miről? – kérdezi meglepetten.

- Egyrészt az öltözködésetek, bár simán fel tud kapni Ő is egy szabadidőt. A hanghordozása, sokkal...feszültebb, vagy nem tudom, hogy mondjam. De az biztos rögtön elárulja, hogy Claynek hív – felnézek rá és elmosolyodom. Erre összeráncolja szemöldökét és elgondolkozik. – Ne már, mikor hívtál utoljára a nevemen?

Látom, hogy kutat az emlékeiben, de egyértelmű, nem tud olyat mondani. Talán az elején egyszer kétszer, de még azt is megkockáztatom, hogy soha nem hívott a keresztnevemen, mióta ismerjük egymást.

- Oké, nyertél. De hallotta, hogy Hercegnőnek hívtalak reggel, szóval ezzel is tud már próbálkozni.

- Neked van a bal szemöldökönél egy ici-pici heg.

- Észrevetted? – lepődik meg ismét. – Pedig már alig látni.

- Elég közel szoktam lenni hozzá – érzem, ahogy arcom egy picit elpirul a kijelentésre. – Meg nem tudom, a szemetekből, ahogy néztek rám.

- Mikor kicsik voltunk, szinte elválaszthatatlanok voltunk Patrick-kel. Voltak veszekedéseink, de lényegében olyan igazi ikertestvérek voltunk. Csak egy pillantásából tudtuk a másiknak mik a gondolatai. Egész tinédzserkorunkig állandóan azzal szórakoztunk, hogy állandóan mindenkit átvertünk a helycseréinkkel. Ez az egyik verekedésünkből származik. – simít végig az apró kis hegen.

- De akkor, hogy kerültetek ide? – kérdezem halkan. Nem akarom megtörni a varázst. Soha nem mesélt még magáról ilyen önfeledten.

- Miután elvégeztük a gimit, apánk beíratott minket egy egy éves katonai képzésre, majd kijelentette, hogy én fogom átvenni tőle a birodalmát, Patrick pedig lehet a segédem. Ahogy elkezdtünk nőni, és kiderült, hogy sok szempontból erősebb a személyiségem, mint öcsémnek, onnantól kezdve apánk folyamatosan kivételezett velem, ez pedig árnyékot vetett a kapcsolatunkra is. Egy idő után, másból se állt az élete, csak, hogy szerinte a nyomomba érhessen, és megfeleljen apánknak. Persze én nem akarok átvenni semmit,  Ő szívesen csinálná. De az öreg hajthatatlan. Főleg azóta, hogy pár éve volt egy szívműtétje. Akkor íratott be minket ebbe a suliba. Azóta csak azt hallom, hogy egy nap át kell vennem az üzletet. Ezért is fejeztem be, hogy haza járjak. Mindig csak veszekedés lesz a vége, mert nem értünk egyet. Patrick pedig azóta is próbálja megkeseríteni az életemet. Ez pedig, hogy elmarja tőlem azokat, akik egy kicsit is a barátomnak mondhatják maguk, ez kifejezetten a kedvenc szórakozásává vált. Ezért nem vagyunk már annyira jóban Leóval. Vele is ugyan azt tette, mint veled, és nála sajnos nem értem oda időben.