Szégyentelenül

19. Sergej

 - De haza megyek! – veszekszem Leoval, miközben a táskámat pakolom. – Muszáj!

- A doki azt mondta, a hétvégén még pihenj, mert nem múltak el teljesen a tüneteid!

- Majd otthon pihenek – nyugtatom meg, de látom rajta, hogy nem hisz nekem.

- Legalább ha veled mehetnék, de a faszkalap apám már megvette a jegyeket spanyolba – húzza el fintorogva a száját.

Tegnap míg Owennel hancúroztunk, az otthoniak végtelen mennyiségű hívást intéztek hozzám, ami szokatlan. Végül ma reggel Lysa küldött egy üzenetet, hogy mindenképp menjek haza, fontos. Ami valljuk be, belém tette a parát. Nem írogatna barátnőm poénból ilyeneket. Nem tudom mi lehet, ami így felzaklatta, de érzem fontos. Már az is megfordult a fejembe, hogy Trevor zaklatja őket, vagy Frank. Legutóbb kiderült, hogy bármennyi pénz kap a sulitól, már nincs neki belőle, ez pedig a legveszélyesebb emberré teszi őt.

Sóhajtok, és a pakolás befejeztével visszanézek szőke barátomra, aki cseppet se repes az örömtől, hogy nem tud megakadályozni abban, amit csinálok

Legszívesebben kivételesen tényleg semmit tevéssel tölteném a hétvégémet, mert ha másnak nem is, magamnak bevallhatom, hogy még nem jött helyre rendesen a szervezetem. Arról ne is beszéljünk, hogy még véletlenül se szeretnék még a közel jövőben Owen tesójába botlani. Ameddig csak lehet kerülném a személyét. Kicsit gyáva dolog, de ez van. Túl sok minden kavarog a fejembe most ahhoz, hogy tudjak vele kellőképpen foglalkozni, így jobb a szőnyeg alá söpörni.

- Csinálj valamit! – nyafog most a fürdőből kilépő szobatársamnak.

Mikor lettek Ők ennyire jóban? Eddig azt hittem valamiféle ellentét húzódik köztük. Azt tudom, hogy ők régen összefeküdtek, bár egyiküket se mertem kifaggatni erről, szóval nem tudom mennyire volt komoly vagy hosszú a dolog.

- Nem fogom visszatartani – rántja meg flegmán a vállát Owen.

Megkönnyebbülve eresztem ki a tüdőmben rekedt levegőt, nem is tudom miért. Ha akarna se tudna megakadályozni abban, hogy elmenjek.

- Ne örülj, Hercegnő. Azt se mondtam, hogy felügyelet nélkül hagylak.

Felszalad a szemöldököm, ahogy kijelenti, miközben pólóját veszi. Ezután egy kisebb sporttáskát vesz elő és bele dobál pár ruhát.

- Nem kell bébiszitter! – csattanok fel.

- Nekem meg a hisztid.

Mi a fasz? Tényleg azt hiszik, hogy nem lehet felügyelet nélkül hagyni, mint valami ötévest? Egész életemben egyedül boldogultam, nem most fogok elkezdeni szerencsétlenkedni.

- Kösz, Owen. Hétfőn találkozunk! – ezzel Leo gyorsan megölelget, majd kiviharzik a szobából.

Csak durcásan fújtatok a velem szemben pakolászó fekete hajúra. Fenébe, hogy nem tudok neki nemet mondani.

Igazából annyira nem is rossz, hogy velem tart, így ismét megúszom a buszozást meg vonatozást.

Már majdnem 10 mire haza érünk, elég későn indultunk, de így volt időpontom az iskola orvoshoz, utána pedig Owennel elmentünk egy klinikára leteszteltetni magunkat. Ha többször is szeretnénk úgy egymásnak esni mint legutóbb, akkor nem árt. Meg igazából amitől az egész dolog röhejes, nem is attól félek, hogy Owentől elkapok valamit, bár híres az iskolai afférkodásairól. Nem, igazából amiatt akarom ezt, mert ki tudja Trevor kivel, mikor, hogy feküdt le. Hány embert szedett még össze minden féle bárokban a tudtomon kívül? Groteszk, hogy emiatt van inkább szükségünk rá.