Szégyentelenül

37. Medencés party

Owen

 - Nem volt túl elrettentő a példa, amit felvázoltam, ugye? – kérdezi Milo mellőlem miközben tűkön ülve azt várom, megérkezzünk végre. Így is rengeteg idő elment azzal a nyomorult sofőr értünk jöjjön, merthogy egyikünk se vezethet.

- Kicsit para volt a prezentáció módja, de nem... sajnos el tudom képzelni, ahogy lezajlik a jelenet.

- Ha nem érünk oda időben, azért próbáld meg megérteni Őt, oké?

Hogy mi a fasz? Mégis mit gondol, mibe fogunk bele csöppenni, egy grouppenbe? Annál Clay sokkal okosabb, hogy engedjen bármit is. Illetve sose láttam még annyira kontrollt veszteni, hogy annyit igyon esetleg hasonló is megtörténhessen. Még szándékosan se tudtuk leitatni soha. Annyira pontosan tudja hol vannak a határai, az már néha ijesztő. Azért Milo-nak sikerült belém ültetnie egy rossz érzést. Meg tudjuk nagyon jól, ha Jake akar valamit, azt meg is szerzi. 

A házba belépve már halljuk tompán a kintről jövő zenét illetve hangzavart. A teraszra kilépve pedig belecsöppenünk a közepébe. A zene viszonylag hangosan szól, a terasz szélén lévő tűzrakóban ropog a tűz, mellette a grill, ami mellett már nem áll senki, mivel úgy néz ki a konkrét sütögetésről lemaradtunk. Nem messze oda húzták a székeket, napágyakat. Patrick az egyik ilyenen döglik, és láthatóan magához képest egészen élvezi a dolgot. A medence melletti üresen hagyott helyen pedig rögtönzött tánctér van, amin húgom úgy néz ki álmai percét éli. Hatalmas mosollyal az arcán táncol Zach-kel, Isaac-kel és Drew-val.

- A csoda párosunk sehol – megy el mellettem Milo, és egy sokat mondó pillantás után csatlakozik a srácokhoz.

- Hé, idegen! – néz rám Soph jókedvűen. – Gyertek, egyetek, ott van még kajcsi, a pia pedig arra valamerre.

Kicsit már túlgesztikulált a mozgása, de nem vészes, meg Zach szorosan mellette, ha meg kéne akadályozni valamit.

- Láttad Clayt? – kérdezem, miközben mellé lépek és megölelem.

Zavartan körbenéz, majd a homlokára csap.

- Bementek Jake-kel rágcsáért... bár már elég rég eltűntek.

Szavaira ökölbe szorul a kezem.

- Hé, nagyfiú, nyugi. Nem tudjuk hol vannak, higgadj le – simítja Milo kezét az enyémre egyfajta nyugtatás képen.

Nagy hévvel indulok el a házba, már a teraszajtóban járok, mikor bentről meglátom őket közeledni. Clay keze tele van chipses zacskóval meg mindenféle egyéb nasival. Nagybátyám pedig nyársakat tart a jobb kezében, ballal pedig Clay nyakához nyúl és lassan masszírozni kezdi. Barátom elmozdul az érintés elől, és rosszallóan néz a mellette sétálóra.

- Nem tapogattál ma még eleget? Ha nem hagyod abba, most már tényleg meg foglak verni.

- Nem tudok betelni vele.

- Majd ne sírj, ha betöröm az orrodat.

- Vagy esetleg én – szólok bele a beszélgetésbe, mire mindketten rám kapják a tekintetüket.

- Oh megérkezett a féltékeny barát, és a felbujtó mitugrász – jegyzi meg epésen nagybátyám.

- Én legalább nem hajtok foglalt árúra, aki ráadásul majdnem a fiam lehetne. – vág vissza Milo.

- Ebben nem lennék olyan biztos – megkeresi pillantásom, amitől kiráz a hideg. – Különben is csak álmodozol róla, hogy legyen egy ilyen szexi és erős apa figura az életedben – húzza gúnyos vigyorra ajkait, miközben a mellettem állóra kacsint.