Végül éjfél után ér át Trevor, és úgy néz ki összefutott a haverjaival, mert szerencsétlen hulla részeg. Ezért most lehetnék ideges is, hiszen végül főztem meg minden, de valahogy inkább hálás vagyok, hogy nem kell együtt töltenünk az estét. Csak lefürdik, bedől az ágyba, és körülbelül azonnal alszik is.
Én még sokáig fekszem mellette az ágyon álmatlanul, és azon gondolkozom, hogy mit tettem vele. Ez már megcsalásnak számít, nem? Még ha nem is volt szándékos, vagy bármi. Ez az egész helyzet a sulival is. Mégis hogy kezeljük ezt az egészet? Azt se tudom mit gondol róla valójában. Még az elején átbeszéltük egyszer, de azóta semmi extra nem volt. És ha történik valami újra, ismét letámadnak, vagy valami? Meg ki tudja, milyen áron tudok védelmet szerezni magamnak. Fogalmam sincs, ezekről mit gondol. Beszélnünk kéne róla.
De lehetséges, hogy azért kerüljük a témát mindketten, mert félünk a válaszoktól.
Pf, na a túlgondolós énem toppon van azt hiszem. Most alvás, holnap pedig megoldjuk ezt az egész szart.
Túl korán dob ki az ágy természetesen. Egész éjjel forgolódtam, felkeltem, kényelmetlen volt, úgyhogy véget vetek szenvedésemnek és lemegyek, hogy valami reggelit varázsoljak. Tojás baconnel. Klasszik hétvégi reggeli. Ez amolyan kis szokássá vált a srácokkal, mivel hétköznap többnyire reggelire csak gabonapelyhet esznek, a suliba meg szendvicset visznek, és mindig rohanunk, ezért a hétvégi reggelik azok, amiket nyugiban ráérősen együtt töltünk. Általában ilyenkor kész kis brunchot tartunk, tojással, baconnel, néha rávesznek a palacsintára, vagy valami édes reggelire is, kávé, gyümölcslé.
Komótosan megreggelizek, elszürcsölöm a kávét, majd leülök a laptopom elé és sorozatot nézek. Trevor nem aprózza el a kelést, valamikor délben mászik ki az ágyból.
- Jó reggelt – mormogja rekedt hangon, majd ad egy puszit a fejemre.
- Neked is. Reggeli a konyhában - mondom, jelezve, hogy nincs kedvem felkelni a kanapéról. - Kávé is van! - kiabálok még utána, mire csak motyog valamit vissza.
Nemsokára csatlakozik hozzám a kanapén. Leül a másik végébe a lábamhoz, mire nem vagyok rest és az ölébe dobom tappancsaim, majd kényelmesen elhelyezkedem barátomon.
Még mindig félig alszik. Beletúr kócos szőke hajába, miközben azt se tudja mit kezdjen magával.
Ilyenkor olyan aranyos.
- Ilyen rémes? - kérdezi.
- Mi?
- Úgy bámulsz, mint valami látványosságot.
- Nem stírölhetem a barátom? - kérdezek vissza mosolyogva.
Vág egy vicces pofát majd csendes sorozatnézésbe merülünk még pár órára, míg magához tér.
Végül egész nap nem csinálunk semmit, csak fekszünk a kanapén összebújva és sorozatot bambulunk, meg kajálunk. Nem túl hasznos, de annál jobban esett.
Viszont sajnos el kell rontanom az idillt, és megbeszélni a dolgokat Trevorral, mielőtt a srácok haza érnek a barátaiktól.
A konyhában készítjük a kukoricát a további mozizáshoz, meg én kávét magamnak. Borzasztó, hogy körülményektől, időtől vagy úgy bármitől függetlenül tudok kávét inni.
- Figyu Trev, beszélnünk kéne - kezdek bele a pultnak támaszkodva.
- Na, ez nagyon rosszul kezdődik - becsukja a hűtőt, miközben nekem szenteli az összes figyelmét.
Keserű mosolyra húzom ajkaim. Ha tudná.
- Az első, tegnap hülye voltam.
- Oké, ha meg akarsz ijeszteni, akkor hivatalosan is kezdek parázni - nekitámaszkodik a hűtőnek, és karba fonja kezeit mellkasa előtt.
ESTÁS LEYENDO
Szégyentelenül
Romance"Felveszi a földről a már véres pólót, és ismét orrához emeli. Szája elégedett, és kicsit izgatott mosolyra húzza. - Egész kemény vagy - mondja jó kedvel a hangjába, majd lehuppan az ágyára - De így nem sokáig fogod itt húzni. - Leszarom - vetem vis...
