Szégyentelenül

3. Az alku

Mikor legközelebb magamhoz térek mindenem sajog, és nehéz. Lassan megpróbálom feltolni magam, de vissza is rogyok a hideg földre. Már korom sötét van, nem tudom mióta feküdhetek itt.

Kis idő múlva megpróbálom újra. Sikerül ülő helyzetbe tornáznom magam. A hátam a falnak vetem, és próbálom rendezni légzésem. Szédülök, forog velem a világ, és hányingerem van. Fasza, azt hiszem agyrázkódást is kaptam, de ahogy végig nézek magamon, az alapos verésen kívül semmi bajom. Felcibálom magamra a gatyát, majd nyögések, és szuszogás közepette állóhelyzetbe tornázom magam... vagy valami hasonlóba. Szép lassan a falnak támaszkodva elindulok az épületbe. Valahogy sikerül találnom egy bejáratot, ami nyitva van, és valamilyen csoda folytán de eljutok a szobánkig. Próbálok halkan bejutni, majd rögtön a fürdőbe megyek, és magamra zárom.

A neszeszeremből veszek elő fájdalomcsillapítót, beveszek kettőt, majd elkezdem lehámozni magamról a ruháimat. Bedobom a csap alatti mosógépbe őket, aztán beállok a zuhany alá. Még jó, hogy van egy kapaszkodó felszerelve a falra, az életemet menti most meg. Nagy nehezen valamennyire lemosom magam. Kilépek és a törölközőmért nyúlok. A tükörből egy szánalmas látvány bámul vissza rám. A jobb szemem be van vérezve, és a szemöldököm felszakadt, alatta az arccsontom meg van zúzódva. A felsőtestem tele van már most lila foltokkal, néhol felrepedt az öv nyomán a bőröm.

Sóhajtva támaszkodom neki a márványnak, és próbálom leküzdeni a feketeséget ami látóterembe küzdötte magát.

Nem tudom meddig ácsorgok ott, a fejem végül a tükörnek dől, ami még jól is esik a hideg miatt.

Kivánszorgok a szobába, a szekrényemig, és előkaparok egy boxert meg egy laza pólót. Az ágyhoz megyek, megtámaszkodom a polcban és felveszem az alsóm, majd a törülközőt a székre dobom. Épp, hogy magamra húzom a pólóm, amikor meghallok magam mögül egy hangot.

- Hol a francba voltál?

Reflexből fordulok, és lendül az öklöm, de természetesen semmi erő nincs benne, így Owen elkapja, és lazán mögém csavarja mire fájdalmasan felnyögök. Lábam megadja magát, és a földre roskadnék, ha nem kapna utánam.

- Hé, hé, mi a franc? – szinte kiabál. Vagy csak már én vagyok ennyire tompa, hogy kiabálásnak hangzik?

Leültet az ágyra, majd felkapcsolja a villanyt. Szorosan összezárom a szemem, és próbálom eltakarni kezemmel, de nem sok sikerrel járok. Hányingerem újra felerősödik.

- Mi a fasz történt veled, Hercegnő? – ismét kiabál

- Kérlek, ne ordíts – még a becenév se zavar.

Eldőlök az ágyon, és megpróbálom magamra húzni a takarót, de semmi erő nincs már a karjaimban. Azt hiszem beütött a fájdalomcsillapító.

- Hé, el ne aludj itt nekem, mi a halál történt? Mit csináltak veled? – érzem, hogy az ágy mellé lépett. Kitakarja a fényt, ami nagyon jól esik az agyamnak.

- Nem egyértelmű? – vissza akarok vágni, de semmi ereje a hangomnak, sőt a fojtogatástól alig van

Hideg ujjakat érzek a nyakamon, amitől összerezzenek.

- Ne... kérlek ne érj hozzám – nyögöm halkan, és érzem ahogy megindul egy könnycsepp az arcomon.

Szánalmas vagy Clay. Nem elég, hogy jól szarrá vertek, még sebezhető is vagy az egyetlen ember előtt, aki előtt minden akarsz lenni, csak ez nem. Egy fél napja még itt menőztem neki, hogy én mindent kibírok. Eddig tartott volna?