Szégyentelenül

24. Túra

Kellemes puhaságra, és enyhe öblítő illatra ébredek. Hogy kerültem az ágyba? Feltolom magam, és kómásan körbe nézek. Igen, ténylegesen puha ágyneműben vagyok, már csak azt nem tudom, hogy kerültem ide a kádból. Ennyire kidőltem volna?

- Jó reggelt, Hercegnő – hallom a másik oldalamról a rekedtes hangot.

- Bealudtam? – kérdezek rá az egyértelműre.

- Kicsit.

Sóhajtva zuhanok vissza a párnák közé. Nem akarok felkelni. Természetesen az univerzum ellen nem harcolhatok, így az ajtó egy hangos csapódással kivágódik.

- Upsz, bocsi, jó reggelt! – hallom meg Sophie csilingelő hangját.

- Hugi, nem tanultál a múltkoriból? – morogja Owen. – Tudod, kopogni.

- Ajj, uncsik vagytok. Gyertek reggelizni, utána pedig indulunk!

Hogy az istenben van ennyi energiája? Legszívesebben itt bújkálnék, mint tegnap. Morogva a fejemre húzom a párnát jelezve, én innen ki nem mászom.

- Gyerünk – húzza le rólam Owen a takarót. – Bosszú a tegnapiért – jelzi, mikor kezeimmel végig tapogatom a lepedőt, hátha találok valamit amivel visszatakarhatom magam, de szerencsétlenségemre, mindent eltávolított.

- Faszfej! – mutatok be neki, majd lassan ülőhelyzetbe tornázom magam.

Beleborzolok a hajamba, és próbálok valami életet lehelni magamba kevés sikerrel.

- Gyere, lent annyi kávét ihatsz, amennyit akarsz – hozzám vág egy kupac ruhát.

- Most már öltöztetsz is, vagy mi van? – kérdezem egy kacér mosoly kíséretében.

- Ha azt akarjuk, hogy jól néz ki – kacsint rám.

Mintha Ő olyan rohadt divatosan öltözne a sportnadrágjaival meg a feszülős pólóival. Oké, hogy márkásak, de a szabadidő az attól még egy szabadidő.

Felkapom a tegnapi nadrágomat meg egy fekete hosszú ujjút és a bordó pulcsim. A lábamat vastag zokniba bújtatom.

Beágyazok, aztán elindulok én is a többiek után.

A reggeli ismét kellemes hangulatban telik. Annyi kávét veszek magamhoz, amennyit csak tudok. Ha az egész délelőttöt Sophie-val kell töltenem, akkor muszáj lesz. Igaz, hogy tréningben vagyok, hiszen két tinédzserrel élek együtt, de ők jelenleg pont inkább abban a szakaszban vannak, hogy amikor csak lehet a barátoknál gyűlnek össze, vagy a szobájukban gubbasztanak.

Miután befejezzük az étkezést, megbeszéljük, hogy felszaladok kapok még pár ruhát magamra, hogy ne fagyjak le kint. Owen még lent marad anyukájával megbeszélni valamit, aztán Ő is felmegy még öltözni, meg Sophie is átöltözik utána pedig a nappaliban találkozunk. Szerencsére Patrick villám gyorsan elmormogja, esélytelen, hogy Ő csatlakozzon hozzánk, és elvonul a saját dolgára.

Veszek fel egy bélelt nadrágot, a tetejére pedig egy bővebb szabadidőt, két zoknit, pulcsit, sálat, sapkát és kabátot. Bakancsom sajnos csak egy van, de két zoknival elég kell, hogy legyen.

Lemegyek a nappaliba, és a kabátomat a kanapéra hajtom. Nem akarok belesülni, amíg várok. Még senki nincs itt, csak a két „kis" kedvenc ront be hozzám a helyiségbe. Velük játszom, míg meg nem jelenik Owen is. Egy bélelt sötétkék szövetkabát van rajta, a menthetetlen szabadidője, meg egy barna bundás bakancs, és ami tökéletessé teszi az idillt az a kabátjával megegyező színű, szőrös usánka, amit a fejébe húzott. Elmosolyodom, a látványon, ahogy morogva mellém ér.