Kellemes puhaságra, és enyhe öblítő illatra ébredek. Hogy kerültem az ágyba? Feltolom magam, és kómásan körbe nézek. Igen, ténylegesen puha ágyneműben vagyok, már csak azt nem tudom, hogy kerültem ide a kádból. Ennyire kidőltem volna?
- Jó reggelt, Hercegnő – hallom a másik oldalamról a rekedtes hangot.
- Bealudtam? – kérdezek rá az egyértelműre.
- Kicsit.
Sóhajtva zuhanok vissza a párnák közé. Nem akarok felkelni. Természetesen az univerzum ellen nem harcolhatok, így az ajtó egy hangos csapódással kivágódik.
- Upsz, bocsi, jó reggelt! – hallom meg Sophie csilingelő hangját.
- Hugi, nem tanultál a múltkoriból? – morogja Owen. – Tudod, kopogni.
- Ajj, uncsik vagytok. Gyertek reggelizni, utána pedig indulunk!
Hogy az istenben van ennyi energiája? Legszívesebben itt bújkálnék, mint tegnap. Morogva a fejemre húzom a párnát jelezve, én innen ki nem mászom.
- Gyerünk – húzza le rólam Owen a takarót. – Bosszú a tegnapiért – jelzi, mikor kezeimmel végig tapogatom a lepedőt, hátha találok valamit amivel visszatakarhatom magam, de szerencsétlenségemre, mindent eltávolított.
- Faszfej! – mutatok be neki, majd lassan ülőhelyzetbe tornázom magam.
Beleborzolok a hajamba, és próbálok valami életet lehelni magamba kevés sikerrel.
- Gyere, lent annyi kávét ihatsz, amennyit akarsz – hozzám vág egy kupac ruhát.
- Most már öltöztetsz is, vagy mi van? – kérdezem egy kacér mosoly kíséretében.
- Ha azt akarjuk, hogy jól néz ki – kacsint rám.
Mintha Ő olyan rohadt divatosan öltözne a sportnadrágjaival meg a feszülős pólóival. Oké, hogy márkásak, de a szabadidő az attól még egy szabadidő.
Felkapom a tegnapi nadrágomat meg egy fekete hosszú ujjút és a bordó pulcsim. A lábamat vastag zokniba bújtatom.
Beágyazok, aztán elindulok én is a többiek után.
A reggeli ismét kellemes hangulatban telik. Annyi kávét veszek magamhoz, amennyit csak tudok. Ha az egész délelőttöt Sophie-val kell töltenem, akkor muszáj lesz. Igaz, hogy tréningben vagyok, hiszen két tinédzserrel élek együtt, de ők jelenleg pont inkább abban a szakaszban vannak, hogy amikor csak lehet a barátoknál gyűlnek össze, vagy a szobájukban gubbasztanak.
Miután befejezzük az étkezést, megbeszéljük, hogy felszaladok kapok még pár ruhát magamra, hogy ne fagyjak le kint. Owen még lent marad anyukájával megbeszélni valamit, aztán Ő is felmegy még öltözni, meg Sophie is átöltözik utána pedig a nappaliban találkozunk. Szerencsére Patrick villám gyorsan elmormogja, esélytelen, hogy Ő csatlakozzon hozzánk, és elvonul a saját dolgára.
Veszek fel egy bélelt nadrágot, a tetejére pedig egy bővebb szabadidőt, két zoknit, pulcsit, sálat, sapkát és kabátot. Bakancsom sajnos csak egy van, de két zoknival elég kell, hogy legyen.
Lemegyek a nappaliba, és a kabátomat a kanapéra hajtom. Nem akarok belesülni, amíg várok. Még senki nincs itt, csak a két „kis" kedvenc ront be hozzám a helyiségbe. Velük játszom, míg meg nem jelenik Owen is. Egy bélelt sötétkék szövetkabát van rajta, a menthetetlen szabadidője, meg egy barna bundás bakancs, és ami tökéletessé teszi az idillt az a kabátjával megegyező színű, szőrös usánka, amit a fejébe húzott. Elmosolyodom, a látványon, ahogy morogva mellém ér.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Szégyentelenül
Любовные романы"Felveszi a földről a már véres pólót, és ismét orrához emeli. Szája elégedett, és kicsit izgatott mosolyra húzza. - Egész kemény vagy - mondja jó kedvel a hangjába, majd lehuppan az ágyára - De így nem sokáig fogod itt húzni. - Leszarom - vetem vis...