Szégyentelenül

21. Utazás

Nekem a főzéssel, és a csomag átdobásával nagyjából el is megy a napom. Még este összecsomagolunk, mert bár csak délben indul a gép holnap, nem akarok elkésni. Soha életemben nem repültem még, így van bennem egy kis para a dolgot illetően.

Lefekvésnél az ölébe dobom a krémem, hogy lekezelhessen. Megérdemli. Kényelmetlen dolog, de tényleg egy-két nap alatt rendbe teszi az embert.

Másnap zökkenőmentesen eljutunk a reptérre, becsekkolunk, kivárjuk a két óránkat, amíg beszállhatunk. Eszméletlen az egész. Hatalmas a reptér, és mintha egy másik univerzumba lennénk. Annyi ellenőrző ponton jöttünk át, hogy megszámolni se tudom. Mindenhol össze-vissza kipakolni mindent. Bár ennek ellenére bevallom, nagyon tetszik.

A felszállásnál kicsit kellemetlen, de még jó, hogy ablak melletti helyet kaptam, így van ami elvonja a figyelmemet a kavargó gyomromról. Lélegzetelállító a kilátás. Aztán, ahogy már túl vagyunk az első körülbelül negyed órán, és már csak repülünk, onnantól kezdve a gyomrom is megnyugszik, és csak élvezem. Owen mellettem alszik, mint a bunda. Néha-néha jön egy stewardess és megkérdezi iszunk e valamit.

Kellemes. Azt mondanám meg tudnám szokni. Oké, mit hazudok, imádom.

A leszállás ismét kellemetlen, de csak a fülembe zúgó nyomás miatt. Szerencsére rosszul már nem vagyok, mint felszállásnál.

A 8 órás út alatt jól elzsibbadt mindenem, pedig dönthető volt az ülés, meg minden.

A reptéren már egy fekete range rover vár minket, amibe Owen bepakolja a cuccainkat, majd beszállunk. Először még itt a városban bevásárolunk, mert azt mondta a plázákban tud mindenféle csilli villi haszontalan ajándékokat venni a rokonainak.

Aztán vár még ránk egy pár órás kocsi út. Baszki, jó késő lesz, mire oda érünk. Óráknak érzem amíg bolyongunk boltról boltra a bevásárló központba. Hihetetlen, 7 emeletes csoda. Nincs is ennyi bolt a világon. Aztán keservesen rá kell jönnöm, hogy de, sajnos van.

Körülbelül egy értelmes ajándékot veszünk, ezzel viszont tényleg nagyon sokat törődik, hogy tökéletes legyen. A többi csak mindenféle haszontalan, drága „kacat". Kíváncsi vagyok kinek választott ennyire alaposan. Végül megadom magam, és megmondom, hogy beülök egy kávézóba és ott megvárom, mert én ezt nem bírom.

Egyébként is eszméletlen sokan vannak a karácsonyi hajrá miatt, én pedig utálom az embereket, meg a tömeget. Épp a kajáldák fele veszem az irányt, amikor megakad a szemem egy ékszerbolton. Pontosabban a kirakatban egy doboznyi gravírozott gyűrűn. Elmosolyodom, ahogy meglátom rajtuk a feliratokat, és egy gonosz gondolat kezd megformálódni a fejembe. Körbe nézek, hogy Owen a láthatáron van e, de már átment egy teljesen másik emeletre, így bemegyek a boltba. Oké, tudom, nagyon giccses gyűrűt adni a másiknak, de úgy érzem ez ellen valahogy nem lesz kifogása. Gyorsan keresek egy eladót, és megkérem, hogy mutassa meg nekem a kollekciót a kirakatban. Nagyon kedves a hölgy. Szó nélkül veszi elő nekem a kis dobozban lévő ékszereket. Rámutatok arra a kettőre, ami érdekel, mire elmosolyodik. Az enyémet fel tudom próbálni. Tájékoztat, hogy sajnos ebből a feliratúból csak a világosabbik van, így teljesen ugyan olyan nem lesz, de szerinte pont ezért sokkal jobban passzolnak egymáshoz. Elérzékenyülve hallgatom, megmutat egy másik kollekciót is, ami szerinte tökéletes lehet ajándéknak, mégis ezen a gravírozás valahogy egy pillanat alatt megfogott, így maradunk ennél. Elmondja, hogy ha nem jó a másik gyűrű, akkor a blokkal harminc napig vissza tudom hozni, és kicserélik másik méretre. Beteszi őket egy páros, ezüst bársony dobozkába, ami így szerencsére nem a klasszikus gyűrűs doboz, amiért valahogy hálás vagyok. Így talán annyira nem gáz.