Szégyentelenül

15. Összezavarodva

Clay

Reggel iszonyatos migrénre ébredek, de sajnos muszáj kimászni az ágyból és elindulni. Gyorsan felébresztem a srácokat, összekészítem, majd elindítom őket. Főzök egy kávét, mire Owen is leér az emeletről. Csendben nekiállunk meginni az éltető nedűt.

- Kérsz valamit enni? Én biztos nem tudok egy falatot se magamba tuszkolni, de van kaja.

Megrázza a fejét, hogy nem, így miután befejeztük a kávézást elindulunk. Ajánlatát elfogadva, busszal elmegyünk a szállásig, ahol a szünetben laktak. Összeszedi a cuccát, majd felajánlja, hogy elvisz minket kocsival.

- Persze, koronázzuk meg a Sugar Daddy effektust – villantok rá egy ezer wattos mosolyt, miközben a gyönyörű fekete Camaroja tetejére támaszkodom, és onnan nézek rá kacéran.

Ő is elmosolyodik. Nem gúnyosan, vagy önelégülten. Szimplán mosolyog.

És pusztuljon el milyen szexi közben. Erre kócos tincsei, sötétkék feszülős inge és az elhagyhatatlan napszemüveg még rátesz egy lapáttal.

Beülünk az autóba és majdhogynem teljes csendben vezet vissza az iskoláig. Nem mondom meg tudnám szokni a vonatozás meg buszozás helyett. Főleg, hogy keze néha-néha elkalandozik és combomon köt ki, amitől szinte beleolvadok a gyönyörű fekte-bordó bőrülésbe. A vonaton ezért már ölnék, ehelyett csak néha-néha mosolyogva rásandítok.

Borzalmas, már csak valami nyálas zene kell. Biztos kurva jól tudom palástolni, hogy elcsavarta a fejemet.

Eseménymentesen beérünk a suliba, szerencsére időben. És ami még jobb, hogy egész nap sikerül elkerülnöm Owen haverjait, pontosabban Alexxel nem szívesen találkoznék. Előfordulhat, hogy felmosnám vele a padlót...de még az is lehet csak szimplán köszönetet kéne mondanom Neki, legalább felnyitotta a szememet, és nem áldoztam be mindent egy seggfejért.

Igazából egy emberrel viszont nagyon akarok találkozni egész nap, de semerre se látom Leot. Be kell, hogy valljam most az egyszer szívesen pletykálnám el az egyébként félve őrzött titkaimat.

Órák után a szobámban punnyadok, mikor végre szándékozik elő dugni a képét. Furcsa, nem ugrik a nyakamba, és nincs az arcán a már jól ismert hatalmas mosolya se. Valami nem stimmel. Csak leül az ágyamra instant kényelembe helyezve magát. Különös pillantással figyelem, majd úgy vagyok vele, nem ezzel fogok nyitni. Én is beülök a falhoz mellette.

Hosszú ujjú póló alatta pedig ing van...nem szokott ilyen stréberesen öltözni. Nyakán erős szívás nyomokat látok, csuklóit pedig szorongatja, talán takargatni akar valamit.

- És milyen volt az álom nyaralásod? – kérdezem lazán, mintha nem vettem volna észre semmit.

Picit ellazulnak vállai, de csak flegmán megrántja Őket.

- Felejthető – vágja nekem lazán.

- A tiéd?

- Hát nem unatkoztam.

Szokatlan csend telepedik közénk. Abszurd így látni mindig hangos barátomat. Végül úgy vagyok vele, hogy ennél roszabb nem lehet, rákérdezek egyenesen.

- Ezeket Mike csinálta? – bökök nyakára, meg karjaira, utalva a nyaralás alatti partnerére.

Félszegen megpróbálja lejebb húzni a pulcsija ujját, de fizikailag képtelenség.

- Figyu Leo, nekem nyugodtan elmondhatod...vagy nem, ahogy érzed. Csak tudd, hogy bármi van megértem. Szar így látni – vallom be. Tudatni akarom, hogy nem fog ettől a szemembe kevesebb lenni, sőt...nagyon is jól ismerem az érzést amiért titkolni akarja.