Szégyentelenül

41. Fejezet: High Mile

Owen

Bedobok még pár ruhát, meg a laptopom a táskámba miközben a tegnap elhangzott beszélgetést pörgetem újra és újra a fejemben

- El kell szomorítsalak a kis házi majmod is Barbara embere.

- Milo? – kérdezem tettet megdöbbenéssel. – Mi...Nem!

- Pontosabban Clay kiderítette, jelenleg magán akcióban van. De ez nem teszi kevésbé veszélyessé, sőt...

- És mégis, hogy derítette ki? Csiripelték a madarak, vagy csak simán leszopott valakit érte? – szavaim keserű ízt hagynak számba. Nem akarok így beszélni róla, de nincs sok választásom. Bár amennyi elnyomott frusztráció van bennem, nem kell megerőltetnem magam, hogy idegből csússzanak ki a szavak a számon. Tudom, hogy türelmesnek kéne lennem, de forr a vérem, attól meg kell játsszam magam. Itt kell jó-pofiznom nagybátyámmal, akitől percről percre jobban undorodom. Azt se tudom elhinni, ha köszön, nemhogy azt amikor olyanokról beszél, család, meg ezt értünk teszi. A nagy lófaszt.

- Hah, magas lóról beszélsz drága unokaöcsém, de semmit nem tudsz. Clay súlyos árat fizetett az információért – látom, ahogy keze ökölbe szorul az asztalon, amiből tudom, tényleg történt valami.

- Hátráltatja a tervünk? – kérdezi Roger unott hangon. Na, őt aztán a legkevésbé se érdekli kivel mi történik, csak le akarja zárni ezt az egészet, hogy neki jó legyen.

- Csak annyit tudok, jól megdolgozták, de megmarad. Ne izgulj, ha bárki, ő nem fog minket hátráltatni.

Most nekem kell összeszorítanom a fogaimat, hogy nehogy megszólaljak, vagy rákérdezzek pontosan mit takar a „jól megdolgozták". Bár nem vagyok hülye, pontosan tudom mit jelenthet.

-Mennyire súlyos? – csúszik ki mégis a számon.

Egy pár pillanat csend követi kérdésem, és érzem ahogy Jake vizslató pillantást vet rám. Ahogy kimondtam a kérdést meg is bántam, de nem tehetek róla.

-  Szegénykém, te tényleg rendesen belezúgtál – sóhajtja, majd hajába túr. – De tényleg csak ennyit tudok.

Aprót bólintok, és inkább nem szólók többet.

- Mit csinálunk a kis kígyóval? – érdeklődik apám.

- Itt jön a kellemetlen rész – vakarja meg tarkóját zavartan Jake. – Abból amit én látok Milo terve az volt, hogy visszatér a régi kapcsolatotokat kihasználva újra a bizalmadba férkőzik, elcsábít, és elveszi a részvényeidet – néz rám. – De ezt a tervét átírta Clay jelenléte, és a kapcsolatotok.

- Tudnunk kéne mit akar pontosan – mondom. – Magad mondtad, hogy magánakcióban van.

- Ez a kellemetlen része. Te tudnád kiszedni belőle, azzal, hogy úgy játszol, ahogy ő fütyül.

Pár pillanatig csak szemöldök ráncolva nézek üres, jég kék szemeibe, majd leesik mire céloz.

-Biztos, hogy nem!

- Kihasználhatnánk a szakításotokat.

Áhá, szóval erre ment ki az egész játék. Még, hogy én csalom tőrbe Milót? Ahogy én látom, mindenki úgy táncol, ahogy Jake fütyül. Először rávette Clayt, hogy segítsen neki, majd szétválasztott minket, mindezt miért, hogy információt nyerjen a másik oldalról. Tényleg? Neki aztán semmi és senki se szent.