Szégyentelenül

38.Fejezet - Választások útján

Clay

Ha azt gondoltam a tegnap este megold köztünk mindent, akkor tévednem kellett. Reggel nem találom magam mellett az ágyban, sőt mikor leérek reggelizni, Zach közli már vagy egy órája elment Milóval. Kezd nagyon felbaszni az a kis mitugrász. Tegnap egyértelműen a háttérsztorimban vájkált, és akárhonnan nézem az a fenomenális terve, egymás ellen fordít minket, hogy a kellő időben lecsaphasson. A legátlátszóbb, és egyszerűbb terv egy olyan embertől aki Barbara alatt nevelkedett. Elég szomorkás.

- A fancsali képedből ítélve, te is annyira kedveled az új, régi ismerőst, mint én – mosolyog rám a fekete hajú az asztal másik oldaláról.

Ismét vágok egy pofát a kijelentésére. Tudtam én, hogy eszméletlen ember ismerő.

- Jah, nem lopta be magát a szívembe azzal, hogy látványosan le akarja csapni a kezemről Owent, a helyzeten pedig nem segít, hogy exek, és gyerekkori legjobb barátok. Ráadásul be akar sározni engem is meg Jaket is O szemében. Szóval, jah, úgyis mondhatjuk, nem kedvelem. De kifejezőbb lenne, ha azt mondanám, addig ütném lapáttal amíg mozog.

Ismét felnevet, majd elém tol egy jó adag kaját. Megköszönöm, és neki állok enni. Nem mondom a másnapos gyomromnak eszméletlenül esik az étel, a kávét pedig már ne is említsük.

- Egyébként hivatalosan is gratulálok az eljegyzésetekhez! – mondom neki két falat között, mire kapok egy újabb mosolyt.

- Köszönjük! - bólint. – A nagy családi bejelentéstől azért kicsit félek, bevallom. Tudjuk milyen barátságos tud lenni Roger.

- Nekem nem kell bemutatni. Majdnem a szellemi épségembe került az első találkozás a családdal – nevetek visszagondolva az első itt töltött karácsonyunkra. – De ne parázz rajta, Anne, a nagyi, meg a többiek is kedvelnek, én erre koncentrálnék.

- Jól beszél – hallom meg magam mögül Sophie fáradt, megviselt hangját. Egyem meg, jó másnapos szegényke.

- Apa különben se fog sose kedvelni. Szóval ne görcsölj rajta – biztatja barátját...elnézést, vőlegényét. Jesszus, nagyon fura hozzá szokni, de teljes szívemből örülök nekik. Eszméletlen jól működnek együtt, megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Kapok egy puszit az arcomra, mielőtt megkerüli az asztalt, és leül párja mellé. Senki nem görcsölt rá túlságosan a ma reggeli készülődésre. Sophie egy hosszú ruhaként funkcionáló pólót vett magára, alatta fürdőruhával. Zack egy laza rövidnadrágban, és egy fehér ujjatlanban van. Én pólóval már nem is vesződtem.

- Fején találtad a szöget, kedves unokahúgom – jelenik meg Jake is a teraszon. – Ha ez segít, nekem szimpi vagy. Áldásom adom rátok!

Sophie könnyes szemekkel néz fel nagybátyjára, Zach pedig fülig vörösödik zavarában. A hülye is látja mennyire jól esett nekik a laza, mégis komoly kijelentés. Különben is tisztában vannak vele, ebben a családban ez a legtöbb, amit ki tudnak harcolni maguknak.

- Jó reggelt, szépfiú – lehajol és tőle is kapok egy puszit, mire elfintorodom.

Szerencsére ennél tovább nem feszegeti a dolgot, csak leül mellém. Csendes étkezésbe burkolózunk.

Reggeli után én még egy kávé és egy könyv kíséretében leülök a medence szélére. Rossz lábamat felhúzom, a másikat pedig a hűvös vízbe rakom. Jake mellettem elterül a forró térkövön. Fejét ölembe hajtja. Automatikusan kezdek hajával szórakozni. Feltolja napszemüvegét, hogy ne égesse ki a szemeit, kezeit összekulcsolja hasán, lábát enyhén rázza a zene ütemére, amit mögöttünk Sophie kellemes hangerőn elindított. Ők a fekete hajúval mögénk telepszenek a napágyakra. A szőkeség egészen addig a melegről panaszkodik, amíg Zach be nem keni naptejjel, és neki nem tud állni napozni.