Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

5.Rész.

Stella szemszöge

Elég nehezen aludtam el tegnap éjszaka, és egyáltalán nem érzem magam kipihentnek. Az alváshiányom oka pedig nem más mint a tegnap éjszaka történ dolgok. Elmondtam egy vadidegen srácnak a múltam legrosszabb pontját, amit lehet nem kellett volna, és csak reménykedem benne, hogy senkinek sem fogja elmondani. Az pedig hogy olyan hirtelen elment fura volt kicsit. Oké hogy az apja hívta, de akkor is volt, viszont az sem megy ki a fejemből ami kettőnk között történt. Életembe most először történik velem ilyen, és még most sem fogtam fel. A tükör előtt harcolok gondolaittamal míg el nem készülök a suliba.

***

A suliba beérve látom ahogy Emily Chris haverjával beszélget, és jól láthatóan kicsattan a boldogságtól. Miután észre vesz engem azonnal elköszön tőle, és felém rohan.

- Csak nem Max volt az, akivel az előbb beszélgettél?

- De igen... tudod miután te eltűntél Chrissel, én szinte az egész estét Maxel töltöttem, és annyira jól éreztem magam vele...

- És? - kérdezem kíváncsian.

- És... csókóloztunk! - vigyorog rám. - Elhivott randizni! Úr isten van egy fantasztikus ötletem! Gyere te is!

- És rontsam a levegőt? Kösz, de nem!

- Ugyan már tök jó lesz! Nah kérlek! - néz rám boci szemekkel.

- Hmm... még meglátjuk. Oké?

- Oké! - ugrik a nyakamba. - Már látom is milyen jól fogunk szórakozni!

- Csak lassan a testtel azt mondtam meglátjuk! - vigyorgok rá. - Öhmmm... én azt hiszem elugrok a büfébe, mielőtt becsengetnek, de te menj nyugodtan oké?

- Rendben. Siess! - mosolyog rám, és elindul, én pedig a büfébe veszem az irányt. Mosolygva sétálok előre, mert örülök hogy ilyen jól alakult a tegnap estéje, az enyémmel ellentétben.
- Fura... még csak nem is találkoztam vele... - mondom magamban, és mikor sarkon fordulok valaki hirtelen teljes erővel lök a falnak. Fájdalmamban felszisszennek, de amikor meglátom a fekete kapucnis, kócos hajú fiút elmúlik a fájdalom egy pillanatra, mivel meglepődöm rajta hogy ő az. De még csak meg sem áll, hogy legalább bocsánatot kérjen, vagy beszéljen velem, mintha... teljesen átlátott volna rajtam. Nem értem... de azt hiszem rá érek ezzel később is foglalkozni, mivel mindjárt órám lesz.

***

Vajon... miért kerül ma egész nap? Ahányszor látott ma, vagy elkerült, vagy szó szerint átnézett rajtam. Még ebédnél sem szól hozzám... még csak... meg sem probált beszélni velem! És mi van a tegnap estével? Az neki nem is számít? Vagy csak én vagyok ilyen hülye, hogy azt hittem... mindegy is nem érdekel! A kijárat fele sétálva minden olyan kusza a fejemben, de hirtelen valaki a nyakamba ugrik, és ettől még a gondolataim el szállnak.

- Stell... Végre! Már mindenhol kerestelek! Mitcsinálsz? - szegődik mellém Emily.

- Mivel vége a sulinak megyek haza, asszem...

- Kérlek gyere velem, szükségem lesz rád! A tanácsaidra!

- Ugyan már... biztosan megleszel nélkülem is.

- Ha te nem jössz velem, én sem megyek! Azt hiszem küldök egy SMS-t Maxnek...

- Jól van, jól van! Megyek veled!

- Ez az! Köszi! - ölel át, és elindulunk a parkoló felé.

- Valdd be az igazat! - nézek rá.

- Mire gondolsz?