Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

6.Rész

Végre hétvége, és tovább pihenhetek. Az uszodában töltött nap óta, Chris nagyon kedvesen bánik velem, és a jó hír hogy semmi rosszindulatú szó nem hagyta el még a száját... eddig. Minden reggel kedves dolgokat ír nekem mint például, hogy hiányzol, gyönyörű vagy, átakarlak ölelni. Nagyon jól esik tényleg, de nem jelentettük ki hogy járunk, és nem is tervezem még.

- Kicsim, kész a reggeli! - kiált fel anya.

- Azonnal megyek! - kiáltok vissza, és pizsamában, kócós hajjal indulok le konyhába. Anya persze, mint mindig tündököl, hiába akkor ébred fel.

- Jó reggelt, álomszuszék - kortyol kávéjába.

- Neked is! - válaszolom, és mint aki nem evett egy hete neki ugranék a reggelinek ha anya nem húzza el előlem a tányért.

- Lassan a testtel kishölgy! Előbb irány kezet mosni!

- Jólvan! ‐ forgatom meg szemeim gúnyosan, és elmegyek kezet mosni azután vissza ülök enni, és ami a legfurcsább reggelizés közben, anya sikító néma csendje. Mármint szó szerint meg sem szólal, csak tekintetét fel, alá járkáltatja a telefonom, és rajtam. - Oké! - teszem le az evőeszközöket. - Talán... valami baj?

- Nem semmi! Miért?

- Anya ne hazudj! Tudod jól hogy ismerlek, ne is próbálj mellé beszélni! Ki vele! - nézek rá kiváncsian.

- Jól van... ki az a Chris? - kérdezi miközben a teámba kortyolok, én pedig köpni nyelni nem tudok. - Ne nézz így rám! Legalább ötször írt neked!

- Mi? Tényleg? - oldom fel a telefonom képernyőjét. Basszus ezek a tegnapi üzenetek. Nem volt netem tegnap így most kaptam meg az üzeneteit.

- Stella! - néz rám anya kíváncsi szemekkel.

- Csak barátok vagyunk! Tényleg!

- Szerintem az az üzenet, hogy újra ölelni akarlak, nem azt sugallja!

- Miért a barátok nem ölelik át egymást soha? - nézek rá gúnyosan.

- Kicsim... miért nem mondtad el hogy van barátod?

- Anya ő nem a barátom! - akadok ki, és idegesen elindulok a lépcső felé.

- Mit szolnál hozzá, ha ma áthívnák vacsorára? - kiált utánam, én pedig megállok a lépcső tetején, és megfordulok. - Nah ne nézz így rám! - mosolyog rám. - Szerintem ez egy jó lehetőség mindkettőtöknek.

- Hmm... legyen! Csak ígérd meg, hogy nem lesznek kisbaba fotók.

- Azt nem ígérhetem meg! - nevet fel, én pedig lehajtott fejjel sóhajtok. - Hívd fel és beszéld meg vele rendben?

- Rendben! - válaszolom, és felmegyek a szobámb. Míg rendek teszek a szobámba azon agyalok jó ötlet e felhívni... hiszen alig ismerem, és oké hogy kedves velem meg minden de... Aahhh! Miért is hagytam ott a telefonom! Miután felveszem a kedvenc fekete melegítőm lememgyek a nappailba, és ledőlök. Úgy döntök hogy tényleg felhívom Christ és, megkérdezem a dologról. Tárcsázom a számát, és szinte azonnal felveszi.

- Szia babám! - szólal meg kissé rekedtesen hangon. Úr isten, biztos aludt! Olyan cuki ahogy álmosan megszólal.

- Sz...Sziaa ‐ dadogom zavartan. - Bocsi ha felébresztettelek!

- Semmi baj, örülök hogy felhívtál.

- Akkor jó mert szeretnék valami fontosról beszélni veled.

- Miről van szó? - kérdezi, én pedig megköszörülöm a torkom és, bele kezdek mondani valómba. - Szóval ma reggel anya, belenézett a telefonomba, és meglátta a tegnapi esti üzenetet amit küldtél nekem, amit mellesleg nem rég kaptam meg, mert valamiért szarakodik a netem, de nem is ez a lényeg... - veszek egy mély levegőt - Anya... megkért arra, hogy hívjalak át estére vacsorára, de nem muszáj jönnöd ha nem akarsz, és...