Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

33.Rész

Már két órája kocsikázom, mikor végre megérkezek a címre. Egy erdőben vagyok, ahol senkit sem látok. Eléggé sötét is van már, mivel tíz óra is elmúlt. Egyre beljebb, és beljebb sétálok a sűrű sötétségben, amikor végre meglátok egy alakot. Mikor közelebb lépek hozzá, azonnal fegyvert tartok a tarkójához. Ilyedtében felém fordul, egyből elmondja, hogy ki küldte, és kövessem. Ezen a helyen sem jártam még sohasem, és tuti hogy az apám sem tud róla. Egy kisebb romos épületbe sétálunk be, a kevés fényviszony ellenére is jól látom, hogy ez egy teljesen elhagyatott hely. Ahogy beljebb érek észre veszem, hogy egyre több férfi szegődik mellém. Körbe vesznek! Erre számítottam már akkor, mikor elindultam. Ahogy "bekísérnek" egy szobába tátott szájjal, és meredt szemekkel nézek Stellára. Kócos hajjal, koszos pizsamában, véres fejjel, és szájjal összekupordva alszik.

- Mi a franc történt vele? Mi... a franc? - ismétlem magam, dadogva, és rohannék felé, de két erős kar visszatart. - Eresszetek el!

- Shhh... - lép elő Kimberly. - Nem akarod a kis hercegnőt felébreszteni ugye? Eléggé ráfér a pihenés, azok után ami történt vele! - mosolyog rám.

- Te hülye kurva, esküszöm kinyirlak! Mit csináltál vele?

- Csak játszottunk! Nyugi már! El se hinnéd milyen erős! Elég csúnyán megfejelt!

- Azt látom! - mosolyodok el.

Ekkor elsétál a szobában lévő asztal felé, felvesz egy pohár vizet, és leönti vele Stellát, aki köhögve tér magához, és ahogy megprob6ál felülni a bordáihoz kap!

- Nocsak nocsak felébredtünk? - vigyorog Stellára.
Istenem milyen fájdalmai lehetnek! Mindenhol véres, annyira elgyengültnek tűnik.

- Hülye kurva! - ül fel Stella vigyorogva, és ekkor Kimberly hajánál fogva lerántja az ágyról. Stella felszisszen fájdalmában.

- Stella! - kiáltom, és meredt szemekkel néz rám a földről.

Teljesen meglepődve néz, és ezt Kimberly kihasználva, hatalmas rúgást mér rá. Stella újra felszisszen. Próbálok kitörni a két férfi karjaiból, de bármennyire is próbálkozom nem sikerül.

- Hagy abba! Kérlek! - nézek Stellára kétségbeesetten.

- Hogy mit szeretnél? - kérdez vissza Kimberly, és újabb rúgást mér rá. Stella egyszerűen nem bír mozdulni, és már vért köhög.

Nem nézhetem tétlenül, hogy előttem ölni meg! Teljes erőmmel rúgom ágyékon az egyik férfit, aki összeesik fájdalmában. Ekkor a másiknak már ököllel húzok be egyet. Ahogy elengednek, azonnal futok Stellához, és elé térdelek.

- Hagyd békén! - szegezem a fegyvert Kimberlyre.

- Lám lám... Megpróbálod megvédeni? - vigyorog rám.

- Miért hívattál ide? Ezért! Hogy előttem öld meg! - ordítok rá.

- Megölted az apámat! De rohadék! Azt hiszed, ezt annyiban hagyom?

- Az apád megérdemelte, amit kapott! Még csak most jövök rá miért hangoztatta folyamatosan, azt hogy vegyem el a lányát! Te vagy a lánya! Az apám mindent elmesélt rólatok... arról hogy mit akart!

- Igen, és azért ölted meg!

- Nem, nem azért öltem meg! Azért halt meg, mert megszállotként üldözte az apámat, minden féle módon próbálta megszerezni amit akart, de mindig elbukott! Ha nem én ölöm meg, egy idő után más tette volna meg!

- És ez kurvára jogod adott rá, hogy megöld? Ez nem így megy!

- Ohh, de hogy is nem! Ébredj fel! Ez a valóság! Ha nem tudnád egy komoly család örököse vagy! Ha nem próbálsz feljebb mászni a létrán, valaki a végén téged is leránt róla, hogy feljebb mászhasson. Azt hiszed maffiának születtél? Te csak egy tizennyolc éves lány vagy! Fogalmad sincs, hogy mibe vágták bele!