Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

10.Rész

Már harmadik napja, hogy nagyon beteg vagyok. Éppen annyi erő van bennem hogy lemenjek a konyháig, és vissza fel. Anya persze nem akart egyedül hagyni, de megnyugtattam hogy jól leszek.
Egy halom gyógyszer az íróasztalamon, és csak pihenés.
A fejem szétrobban a fájdalomtól. A sok köhögés miatt a torkom is megfájdult, nem mintha nem lenne begyulladva.
Mivel így is, úgyis feküdnöm kell mást nem nagyon tehetek, minthogy filmezek egész álló nap.

Chris szemszöge.

Ez a három nap kész őrület az én gyönyörűségem nélkül a suliban.
Úgy döntöttem meglepem. Viszek neki ajándékot, és egy kis finomságot.
Suli után beugrottam egy ajándékboltba, ahol vettem Stellának egy kb két méter magas óriási fehér plüss mackót amibe bele irattam, hogy "örökké szeretlek babám". Vettem még neki egy gyönyörű hatalmas doboz vörös örökrózsát. Elmentem még egy pár képet kinyomtatni kettőnkról, és vettem még neki bonbont, gumicukrot és még elég sok mindent.
Persze természetesen nem felejtettem el a fahéjas kürtöskalácsot sem.

Az én drága szerelmem annyira szeretem. Alig várom, hogy oda érjek hozzá, de előtte még haza megyek letusolni meg átöltözni, mert ma kemény edzésünk volt a suliban.
Haza érve megfürödtem, és bele bújtam egy fekete sportmelegítőbe. Lementem a szobámból, és már mentem is volna ki mikor anya meg állított.

-Hová mész fiatal ember?-kérdezte érdeklődve.

-Stellához indulok szegénykém három napja beteg, így szeretném meglepni kicsit -mosolyogtam rá.

-Beteg?-kérdezte vissza.
-Akkor mindenképp vinned kell, az én gyógyító levesemből neki-felelte, és rohant is a konyhába.

Utána mentem, és mire beléptem már a konyharuhát magára is öltötte.

-Azt hittem a szakács csinálja-követtem sürgő lépteit.

-Ezt nem. Ezt a levest, a nagymamád receptje alapján készítem. Apukádnak, és neked is én készítem mindig ha náthásak vagytok-felelte örömmel.

-Ohh értem-bólogattam.

Kimentem ,és leültem. A nappaliban vártam, míg el nem készült.
Olvasgattam, és telefonoztam.

-Anya sok idő még?- kérdeztem rá egy óra múlva.

-Már készen van. Azonnal csomagolom, és máris indulhatsz-mosolygott rám.

Nah végre, már alig várom hogy ott lehessek vele.
Össze pakoltam mindent, és elindultam kifelé a kocsimhoz. Apámmal találkoztam aki meg is állított.

-Beszélhetnék Chris?-kérdezte.

-Bocsi, majd később most Stellához megyek. Beteg és szeretném meglepni. Vagy, nagyon fontos?-kérdeztem visza.

Egy pillanatra rá néztem mintha, kicsit gondterheltnek tűnt volna.

-Apa hahó? Nagyon fontos mert akkor mehetek később is?-zavartam meg.

Nem fontos menj, csak nyugodtan majd megbeszéljük máskor-mosolygott rám.

-Rendben...akkor szia-és beültem a kocsiba.

Ez elég furcsa volt. Ritka mikor így mosolyog rám.
Vajon mit akarhatott?
Ha várhat biztos nem olyan lényeges. Merültem gondolataim vezetés közben.
Szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Izgultam. Én izgulok? Na ne! Ez lehetetlen. Még sosem izgultam kb... semmiért sem. Tényleg elvette az eszem ez a lány csóváltam a fejem mosolyogva. Végre meg érkeztem. Becsengettem és vártam.