Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

23.Rész

Kora reggel van, és végre az én szerelmem melett ébredhetek. A tegnap éjszaka, életem legszebb éjszakája volt.
Csak fekszem, és bámulom őt.
Ahogyan alszik hasra fordul, közben arcát felém fordítja. Mivel hason alszik, a takarót lehúzta magáról, így a hátát most semmi sem takarja. Felé fordulok, és arcába logó tincseit elsimítom.
Hogyan lehet, ennyire tökéletes?
Hogyan lehet ilyen gyönyörű?
Nem bírom ki, és végíg simítok puha bőrén, közben mosolygok.
Mocorogni kezd, és lassan kinyitja szemeit.

- Szép jó reggelt - mosolygok rá.

- Ettől szebb, már nem is lehetne - mosolyog vissza.

- Egészen biztos? - kérdezem, és lágyan megcsókolóm.

- Nah jó..., talán még is lehet! - feleli és felém fordul, közben a takarót felhúzza magán.

- Hogy érzed magad? Nem fáj semmid? - kérdezem, és végíg simítok arcán.

Látszik rajta, hogy kicsit zavarba hoztam ezzel a kérdéssel, de muszáj volt megkérdeznem.

- Nem fáj semmim teljesen jól vagyok, ne aggódj - molyosog, és megfogja az arcán lévő kezem.

- Hány óra van? - kérdezi.

- Elég korán van - nyúlok a telefonomért - Még, csak fél hét.

- Akkor anya még nem ért haza.

- Van kedved fürödni? - kérdezem, és közelebb húzom magamhoz.

- Fürödni? Hogy jutott eszedbe? - kuncogja.

- Nem is tudom..., miért talán félsz?

- Ugyan miért félnék?

- Talán mert...,

- Tudod mit? Menjünk! Mi okom lenne félni, vagy zavarban lenni? Semmi! Mert, nem vagyok zavarban! - feleli határozottan.

Feláll az ágyból, és elsétál előttem meztelenül a fürdőszobáig.

- Még, hogy nincs zavarban - csóválom a fejem.

Utána megyek és, természetesen a kendőt körbe tekerve magán, ereszt vizet a kádba. Mindketten bele ülünk. Átölelve húzom magamhoz, így vállamra hajta fejét.
Kezembe veszem fürdőszivacsát, teszek rá tufsürdőjéből, és lágyan elkezdem dörzsölni bőrét.
A helységet vanília, és mandula illat tölti be.
Megmosom haját is, amit úgy érzem nagyon élvez, mivel egész végíg nevetgél.
Nem szeretném zavarba hozni, ezért mikor kiszáll a vízből elfordulok. Kisétál, én pedig egy kendőt magamon körbe tekerve, utána megyek.
Amikor benyitok a szobába, akkor bújik bele egy fekete pólóba, amit neki adtam.
Haját törölgeti, én pedig leülök.

- Most teljesen "Stella" illatom van - szólalok meg gyúnyosan.

- Szerintem..., illik hozzád - válaszolja.

Felém sétál, és az ölembe ül. Hajamba túr, közben ledönt az ágyra.

- Nagyon szerettem volna a karácsonyt veled tölteni - mondja kétségbeesetten.

- És, mi akadályoz benne?

- Az hogy, elutazunk.

- Tényleg? - kérdezem meglepődve.

- Igen. Utazunk a nagyiéknál.

- Semmi gond..., a szilvesztert majd együtt töltjük - mosolygok rá.

- Az tuti! - feleli, és megpuszilja a homlokán.

Mielőtt bármit mondhatna átölelem, és megfordítom így fölé magasodok.