Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

19.Rész

Miután átmentünk Josshal az étterem részlegre apám, már ott várt ránk.
Perceken belül megjöttek azok az emberek, akiket várt. Még sohasem láttam őket. Természetesen mind elegáns, és jól öltözött férfiak. Apa bemutatott nekik, azután folyamatosan csak tárgyaltak. Szó esett drogról, fegyverekről, és nőkről is amibe persze ő nem egyezett bele. Mindig is vártam erre a pillanatra, de nem gondoltam, hogy ennyire nem fog érdekelni az egész. Csak azon tudok agyalni amiket elmondott.
Max is elmondta már, hogy ne hallogassam ezt a dolgot, de mostmár tényleg nem várhatok. Muszáj elmondanom neki mindent. Lesz, ami lesz tudnia kell.

- Chris... Chris? Hahó?

- Mi? - nézek apámra.

- Hol jársz?

- Sehol..., Nincs semmi!

- Biztos?

- Igen, biztos.

- Úgy látom, nem igazán érdekelt ez a beszélgetés - mondja, közben poharába kortyol.

- Rosszul érzem magam... Amiatt, amiket elmondtál. Valahogy hibásnak érzem magam. Én csak...

- Szereted őt, és képtelen vagy elmondani neki az igazat? - fejezi be mondatom.

Csak bólogatok.

Megszorongatja vállam, és rám mosolyog.

- Képes vagy rá... Szeret téged, és biztos hogy megérti majd a dolgokat.

- Remélem, így lesz.

- Jól van menj pihenj egy kicsit, mert nem sokára indulunk. Már beszéltem Kevinnel, tárt karokkal vár minket!

Tehát Kevin, a becses neve.
Bólogatok, és vissza indulok a szobám felé. Láttam azt a kis szőke ribit, de rám se mert nézni. Kíváncsi lennék rá, hogyan jutott eszébe, hogy feljöjjön hozzám. Mindegy is nem érdekel.
Bezártam az ajtót, hogy senki ne zavarjon. Átöltöztem, és lefeküdtem. Lelkileg teljesen kimerültem.

***

Pár óra múlva

Újra kopogás zavar meg. Pedig, annyira jól aludtam. Josh jött, így beengedtem. Észre sem vettem mennyi az idő, már teljes sötétség uralta a várost, csak az épületek, és lámpák fényei díszítették fel az utcákat.
Legszívesebben, csak feküdtem volna tovább, és fel sem ébredtem volna.
Hamar rendbe szedtem magam, és lementünk a kocsihoz. Apa, csak nézett rám, de nem szólt hozzám. Tudta, hogy érzem magam. Egy fél óra múlva, megérkeztünk a szórakozó helyre.
Az biztos, hogy hatalmas épület. Kígyózó sorok állnak mindenhol, kigyúrt kidobók engedik befelé az embereket. Közelebb sétálunk, és a két pasas már tudta, hogy kik vagyunk. Illedelmesen köszöntötték apámat, és beengedtek minket. A többiek, csak tátott szájjal nézték mi történik. Épp, hogy beléptem, már egy lány fogadott. Hozzá akart érni az arcomhoz, de nem engedtem.
Elegáns hely, az egyszer biztos. Egy magas, közép korú férfi sétál apa elé. Éjfekete szemei ragyogni kezdenek, mikor apám elé áll. Kezet fognak egymással, és elkísér minket a VIP részlegre, ami nekünk van fenntartva.
Helyet foglalok én is, amikor megszólít a férfi.

- A nevem Kevin örülök, hogy megismerhetlek! - nyújta kezét felém én, pedig kezet rázok vele.

- Én is örülök a találkozásnak - felelem egyhangúan.

- Nahát, de letört vagy! Pedig itt, aztán minden ujjadra kapsz egy lányt, sőt a legszebbeket... Menj, és szórakozz! - nevet rám.

- Hagyd Kevin, ő nem az a fajta! - csóválja fejét apám.

- Miért, talán te az a fajta vagy? - kérdezem apámat érdeklődve.

- Tizennyolc éves korom óta, egy nő létezik az életembe! - utal anyára.