Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

15.Rész

Chris szemszöge

Már majdnem ott vagyok, egy fél óra és végre megérkezem az épülethez. Eközben megcsörren a telefonom. Ismeretlen szám. Fogalmam nincs ki lehet, de felveszem.

- Kivel beszélek - szólalok meg határozottan.

- Még nem ismersz. A nevem Diego - mutatkozott be.

- Mit akarsz? - kérdeztem érdeklődve.

- Ne aggódj! Josh üzent néhány órája. Miután apádat és őt is elrabolták, éppen volt annyi ideje, hogy gyorsan írjon egy SMS-t, hogy nagy a baj, segítség kell. Még szerencse, hogy közelben vagyok. Eleve apádhoz indultam, mert fontos dologról kell tárgyalunk - mesélte.

- Elrabolták? - kérdeztem vissza meredt tekintettel. - Te tudod, hogy mi történt? Tudod, hogy mivan most velük? - zúdítottam rá - kérdéseimet.

- Nyugodj meg, fiam... Semmit sem tudok, csak annyit, hogy hol tartózkodnak és, hogy te is oda tartasz. Segíteni fogok apádon és élve hozzuk haza őket, ezt megígérem neked - válaszolta kedvesen. Kicsit tényleg megnyugodtam.

- Hol találkozzunk? - kérdeztem

- A megadott címtől nem messze van egy étterem, küldöm azonnal hol található - felelte.

- Rendben - mondtam, majd letettem a telefont.

Másodpercek alatt küldte az üzenetet. Ráléptem a gázra és amilyen gyorsan csak lehetett, siettem.
Ahogyan megérkeztem, már messziről láttam, hogy az étterem zárva van. Kiszálltam a kocsiból, majd közelebb sétáltam, és láttam, hogy az egész parkoló fekete Jippekkel volt tele. Nem aprózta el, az tuti. De minél többen vagyunk, annál jobb.

Ahogy az ajtó elé értem, két óriásira nőtt pitbull nyitott ajtót. Bassza meg, ezeket meg mivel eteti vajon?
Elkísértek az asztalhoz, ahol Diego ült.

Először azt hittem, hogy apámmal egy idős lehet, de kurvára nem az. Sokkal idősebb, olyan ötven év körülinek néz ki, száznyolcvan centiméter magas és full izmos. Barna szemei vannak és kopasz. Ahhoz képest, hogy gyilkolni készülünk, eléggé elegánsan van felöltözve. De igaza van, csináljuk stílusosan.

- Tudod, a szemeid... azok az apádé - nézett rám, közben hatalmas szívott a szivarjába.

- Van már terve? - kérdeztem hanyagul az asztalának dőlve.

- Még szép, hogy - kacsint rám.

- És megtudhatnám? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Persze... szépen besétálunk, és szétloccsantjuk a kibaszott agyukat! - válaszolja a székén hátradőlve.

Széles mosollyal néztem az asztalra, ezután pedig rá.

- Már most kedvellek - felelem pimaszul.

- Ennek örülök - pattan fel székéből - Akkor induljunk is! - parancsolta határozottan az embereinek. Az ajtó előtt megállt és így szólt:

- Csak utánad - hajolt le mélyen mosolyogva.

Bólintottam nevetésem visszafojtva, és elindultam a kocsimhoz. Már be akartam szállni, mikor utánam szólt.

- Gyere, szállj be mellém! - kiáltotta, és karjával felém intett.

- Jól van, miért is ne? - Kiszedtem egy pár fegyvert, amit jól eldugtam vészhelyzet esetére. Odasétáltam és beültem mellé.
Hamar odaértünk az épülethez.
Kívülről szépnek tűnt az épület, olyan luxus ház szerű volt, hatalmas kapuval. Meg sem kérdeztem, hogyan fogunk bemenni. Egyszerűen csak berobbantották. Nem gatyáznak ez tuti. Legalább száz embert hozott magával. Ahány ember, annyi féle fegyver. Sorolhatnám, de felesleges.